Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

A PSZICHOANALÍZIS ÉS A BÜNTETŐJOG. 175 Tárgykörünket közvetlenül kevésbbé érdekeivén, csak felemlítem, hogy a libidó életösztönével szemben újabban Freud az élőlényt a halál felé sodró, az anorganikus világba visszatérésre késztető — destruktív jellegű — halálösztönt állítja be („das Ziel alles Lebens ist der Tod"); a gyűlölet s mindennemű aggresszivitás sem más, mint a halálösztön hatása, mely az élet megzavarására tör; a lelkiismeret hangja s a bűntudat, melyek az embert „tizannizálják", is a halálösztön érvényesülései. Az élet- s élvezetösztönöknek korlátozója tehát a halálösztön. III. Minthogy a psychoanalizis a bűnözést a különböző komplexumokkal és ugyan különösen az Ödipus-komplexummal hozza összefüggésbe, röviden erről is meg kell emlékeznem. AzEuripides és Sophokles által feldolgozott monda szerint, midőn Ödipus-nak a thébei királyfiúnak az orákulum megjósolta, hogy hogy megöli atyját s elveszi anyját: eltávolították a családból s Korinthusban neveltették. A jóslat mindennek ellenére beteljesedett. Ödipusa Thébe-felé vezető úton — anélkül hogy felismerte volna — megöli atyját, majd elnyeri anyja kezét. Midőn mindez tudomására jut, megvakítja magái, — anyja pedig öngyilkossá lesz. Freud szerint az a folyamat—módosított alakban ugyan — de miden családban végbemegy. Minden fiúgyermekben kialakuló gyermekes szeretet az anya iráni, melyet az anya gyengédsége vált ki, lényegileg szexuális természetű: szerelem az anya irányában. Ám ez a szerelem kapcsolatos a gyermek ama vágyával, hogy ez egyedül birja anyját. Ez a vágy viszont féltékenyenységet kelt fel a gyermekben atyja irányában, ki őt egyeduralmában zavarja, — s ezért az atya eltávolítására irányuló törekvés erősödik meg benne. A leánygyermekben hasonló okokból az apa iránti szerelem fejlődik ki kapcsolatban az anyával szemben érzett féltékenységgel. A gyermek első tárgyválasztása tehát incestuozus, s első hatalmas vágya a szülőgyilkosságra hangolja. E szexuális ösztönök s az azokkal kapcsolatos vágyak állandó konfliktusba kerülnek az uralkodó etikai elvekkel s egyfelől ez a feszültség, másfelől az az ambivalens érzelmi beállítottság, melynek során a gyermekben virulens atya iránti gyűlölet ugyan az atyával szemben érzett vonzalommal is ellentétbe kerül, mindenesetre bő forrása a gyermeki lélek ama zavarainak, melyek legtöbbször az egész életen át kísérnek s okozói a neurózisnak, mindennemű tévcselekményeknek s ezek sorában a bűncselekményeknek is. A gyermek a nevelés eszközeinek kényszerítő nyomása alatt áll, — nem elégítheti ki az Ödipus komplexummal kapcsolatos ösztöneit s vágyait, — kénytelen ezeket elfojtani, ám ez az elfojtás mélyen megrázkódtatja, maradandó nyomokat hagy vissza lelki világában; e nyomok viszont megteremtik a neurózis és a bűnözés dispozicióját. — „Jedem menschlichen Neuankömmling ist die Aufgabe gestellt, den Ödipus-komplex zu bewáltigen; wer es nicht zustande bringt, ist der Neurose verfallen".