Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Az ügyvéd szerepe a büntető igazságszolgáltatásban

170 DR MENDELÉNY1 LASZLO egyáltalában nem váltak valóra s hogy a felek által való kihallgatás mint eddig, úgy ezután is idegenből átültetett, gyökeret verni nem tudó intézménye lesz a perrendtartásunknak. Mert kérdem, hogy verhet gyökeret egy növény, melynek még magját sem ültették el s hogy lehet megállapítani azt, hogy a reménységek nem váltak be, ha a gyakorlati alkalmazásra soha nem került sor? Ilyen 30 éves előzmény után szinte csodálkozni lehet azon, hogy a Te. 108. §-a — az egyes bírói ügyekben — még egészen angol mintára ki is terjeszti ezt az intézményt, mert még a vádlottnak a felek által való kihallgatását is megengedi. Én ezt — még kúriai bíró koromban — nagy örömmel üdvözöltem, most pedig, hogy néhány éve magam is vezetek elsőfokú főtárgyalásokat, ezen tapasztalataim alapján kétszeresen sajnálom, hogy még mindig nem tudjuk a gyakorlatba belevinni ezt az Angliában és Amerikában annyira bevált intézményt. Mert ettől várnám nemcsak a védők tárgyalási módszerének kifinomodását, de — némi önzéssel •— a iőtárgyalási elnök mai, szinte inquisitorikus szerepének megszűnését. Ma a iőtárgyalási elnöknek a rend fenntartásán kivül annyi mindenféle alakiságra kell ügyelni s emellett a vádlottnak általa egyedül történő, tehát igen felelősségteljes kihallgatása, valamint néha 20—30 tanúnak kihallgatása annyira igénybe veszi, hogy szerepe szinte gépies kihallgatás. A keresztkérdezés esetében sokkal könnyebb az elnök szerepe, kellő tárgyilagossága és nyugodtsága nem lesz megzavarva, nyugodtan megfigyelheti az egyes válaszoknak psychologiai körülményeit s azok hatását a vádlottra s emellett teljes eréllyel fordíthatja figyelmét a kérdések feltevésének ellenőrzésére és egyéb incidensek elintézésére. Sokkal megfelelőbb az angol bírónak ez az inkább felügyelő, ellenőrző és kiegészítő hatásköre, mint a magyar főíárgyalási elnöknek terhes kérdezési kötelessége. Tudom, hogy nálunk mi az oka a keresztkérdezéstől való idegenkedésnek; a félelem attól, hogy a tárgyalások az ügyvédek hosszas kérdezései miatt nagyon elhúzódnának. Hát kétségtelen, hogy különösen kezdetben, mig a felek képviselői a kellő gyakoriatot meg nem szereznék, elhúzódnának a tárgyalások, ami pedig a gyorsítási törekvésünkkel nem nagyon egyeztethető össze. Nálunk bizony a bírák értékelésénél az is szerepet játszik, hogy tudnak-e eleget produkálni, tud-e a tanács egy délelőtt 5—6 ügyet letárgyalni. Ebben a helyzetben érthető, ha a iőtárgyalási elnök, miután maga már alaposan kikérdezte a tanút, ideges lesz, ha a védő 3-4 kérdésnél többet intéz maga is a tanúhoz. Angliában fel se tűnik, ha egy tanút a két, esetleg négy ügyvéd (a juniorok is) 6- 8 napon át hallgatnak ki s eszébe se jutna a bírónak, hogy türelmetlenségét elárulja. Ez alól csak ritkán van kivétel. Ilyen kivételt említ Králik idézett munkájában arról a lord Cairipbell-ről, aki Kos-