Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Az ügyvéd szerepe a büntető igazságszolgáltatásban

166 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ ügyekben a kincstár utólag sem téríti meg azokat, a bűnösnek kimondott vádlott ugyan a Bp. 480. §. 1. bekezdése értelmében köteles volna azokat megtéríteni, de erre ritkán kerül a sor s így nem alaptalan az a köztudat, hogy a kötelező védelem eo ipso ingyenes funkció. (Sőt még az is vitássá tétetett, hogy a kirendelt védő a 485. §. alapján kérheti-e költségeinek volt védencével szemben való megállapítását). Nyilvánvaló, hogy ez az állapot nem felel meg a kötelező védelem igazságszolgáltatási szerepének, mert mint a Bp. javaslatának miniszteri indokolása helyesen kifejti: „a védő nemcsak a terhelt képviselője, hanem a helyes igazságszolgáltatásnak is tényezője s a védelem költségei ép oly szükségesek a bűnvádi eljárás céljaira, mint pl. a tanuk, vagy a szakértők díjai. E szempontból pedig nem lehet különbséget tenni a kötelező és megengedett védelem .... között. Mindkettő egy cél szolgálatában áll és költségeinek megtérítése egy alapelvből következik". Ezek szerint nem lévén vitás az, hogy a hivatalból kirendelt védő díja és készkiadásai a terhelt által megtérítendő bűnügyi költségek, a kérdés csak az, hogy olyan költségek-e ezek, amelyeket az államkincstár — megtérítés fenntartásával — előlegez. De lege lata erre a kérdésre csak tagadó válasz adható, mert a Bp. 479. §-ának a Te. 118. §-a által módosított második bekezdése a terhelt képviseletével, illetőleg védelmével okozott költségeket kifejezetten kiveszi JZ államkincstár által előlegezendő bűnügyi költségek alól s mert nyilvánvaló, hogy csak erőszakolt magyarázattal lehetne azt vitatni, hogy ez a rendelkezés csak a terhelt által választott védő díjaira nem pedig a hivatalból kirendelt védő díjaira vonatkozik. A Bp. megalkotásakor komolyan szóbakerült ez a kérdés, mert a miniszteri indokolás (521. oldal előtti bekezdés) szerint „még legtöbb méltányossági ok szólna a terhelt megjelenési költségeinek és a védő, nevezetesen a hivatalból kirendelt védő dijának és kiadásainak az államkincstárból való előlegezése mellett". A javaslat mégis mellőzte ezt a rendelkezést, mert „a magyar ügyvédi kar önzetlen lelkületétől úgy mint eddig, a jövőre is a védői kötelmeknek államkincstári előleg nélkül való teljesítése várható". Az ügyvédi kar jelenlegi nyomasztó helyzetében azonban már nem lehet kívánni azt, hogy a hivatalból kirendelt védő esetleg napokon át ingyen teljesítse védelmi tisztét, még kevésbbé azonban azt, hogy — vidéki kiszállás esetében — vasúti és fuvar, valamint élelmezési költségeit is a sajátjából fedezze a megtérítés minden kilátása nélkül. Ez a jogállapot annnál kevésbbé tartható fenn, mert ma a Te. 118. §-a szerint a szegénységi jogon [magánvádra folyó eljárásban a magánvádló képviselőjének díjait és készkiadásait is az államkincstár előlegezi, holott ezt — tekintettel arra,