Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Az ügyvéd szerepe a büntető igazságszolgáltatásban

AZ ÜGYVÉD SZEREPE. 165 Az ügyvédeknek a bíróság épületében kényelmes öltözőhelyiségük van s itt öltik utcai ruhájukra a fekete talárt. De azért ennek az utcai ruhának sem szabad világosnak lenni, mert ha ez a szónoklat hevében a talár alól kilátszana, tulajdonosa még szelid bírói rendreutasításnak is tenné ki magát. így előfordult, hogy egy hasonló etiketthibát elkövető ügyvédnek a Lord Justice azt mondta: „Csekély élvezettel hallgatom annak az ügyvédnek érvelését, aki világos szürke nadrágban jön ide tárgyalni". Pedig nekünk már van törvényünk: az 1912: LIV. t.-c. 104. §-a, mely felhatalmazta az igazságügyminisztert arra, hogy a bíróságnál meghatározott öltöny viselését rendelettel megállapítsa. Ugy tudom a jelenlegi igazságügyminiszter úr is híve a talár gondolatának. Az persze nem könnyű kérdés, hogy ez milyen legyen. Dr. Győry Elek egy ügyvédgyülésen azt kívánta, hogy az ügyvéd „nemzeti ruhában" jelenjen meg. Talán igaza van Králik Lajosnak (a Magyar Ügyvédség 1903.), aki ezt nem tartja szerencsés megoldásnak azért, mert az ügyvéd az igazság képviselője, nem pedig valami különös „magyar" igazságé. (Sajnos Trianon óta megszületett a magyar igazság fogalma is, de azt nem a bírósági tárgyalóteremben fogjuk kivívni). Amellett — mondja Králik —: „a magyarviselet csak akkor szép, ha díszes, ha aki hordja, karcsú fiatalember. De ha szegényes, ha kardot nem visel, akkor aki benne feszeleg, inkább a hajdú, a csizmadia benyomását teszi". De ismétlem ez részletkérdés, amelyet az igazságügyminiszter úr bölcsessége bizonyára meg fog oldani, a lényeg az, hogy ezt meg kell csinálni a törvényszékeknél és felsőbíróságoknál. A kérdés természetesen nem oldható meg a bírói és ügyvédi kar bizonyos anyagi megterhelése nélkül s tudom, hogy az ügyvédi kar helyzete ma sajnos olyan, hogy a legcsekélyebb anyagi megterhelést is csak nehezen viseli el, de lehet módot találni arra, hogy ez a helyzet javuljon. IV. Itt csak a módok egyikével kívánok foglalkozni s ez a kötelező védelem. Ennek leggyakoribb esete az, ha a vádat oly bűntett miatt emelik, amelyre a törvény 5 évig terjedhető szabadságvesztésbüntetésnél súlyosabb büntetést állapít meg. Ilyenkor — de ha a bíróság célszerűnek találja máskor is — a Bp. 56. §. 1. pontja értelmében mindig védőt kell rendelni a főtárgyalásra. A szegénysorsú vádlottaknak tehát úgyszólván minden komolyabb bűnügyében előáll a kötelező védelem esete. Hogy ez mily nagy terhet és munkaveszteséget jelent az ügyvédség számára, azt ebben a körben nem kell bővebben fejtegetnem. Igaz ugyan, hogy a védőnek megfelelő díja és költségei a Bp. 479. §. 1. bekezdése értelmében bűnügyi költségek, de felmentésre vezető, tehát sikeres védelem esetében közvádas