Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Angyal Pál és Rácz György: A büntetés kiszabása bírói gyakorlatunkban [könyvismertetés]

A NEMZETKÖZI KÖZIGAZGATÁSI JOG. 149 ben már biztosítottak. Azoknak megóvását éppen a Nemzetek Szövetsége különben politikai jellegű szervezete szorgalmazza. Ha ebből a szempontból nézzük a genfi intézményt, úgy kétségtelenül meg kell látnunk annak világtörténelmi jelentőségét: A Nemzetek Szövetsége a nemzetközi közigazgatás kérdéseinek központi irányításával rövid néhány év alatt betetőzte a nemzetközi jog fejlődésének első hatalmas fázisát. E néhány rövid fejtegetés kapcsán talán sikerült bemutatni, hogyan különül él az igazi nemzetközi jog attól, ami külpolitika — az államok tényleges hatalmi helyzetének pillanatfelvétele. Ez a diszciplína a nemzetközi jognak igen erős konkurrense. A maga szívó csápjaival igyekszik behatolni a jog berkeibe, mind több és több helyet foglalva ott le magának. Ha államok között viszályok merülnek fel, úgy annak politikai megoldást keresnek. Az arbitrázs gondolata, a jogszerűség eszméje, amely az államok világháború előtti politikai elaléltságban utat talált e helyre magának, ma ismét teljesen háttérbe szorult. Megjelenése tűlkorai volt; még nem jött el az ideje a jogi megoldásoknak. Kétségtelen, hogy a mai nemzetközi jognak legaktuálisabb problémája a nemzetközi jog és külpolitika határvonalainak megvonása és a jogi uralom szük határait látva: megindítani a harcot a politika kiszorítására, így aztán az a nemzetközi jog, amely nem a politikai nagyobb erő, hanem a kultúra előbbrevitelének, a humanizmus gondolatának eszköze, mind nagyobb és nagyobb tényezővé fog válni. I R O DA LOM. Angyal Pál és Rácz György: A büntetés kiszabása bírói gyakorlatunkban. Az enyhítő és súlyosító körülmények rendszeres feldolgozásban. Az enyhítő és súlyosító körülmények tekintetében a törvényhozások, köztudomás szerint, vagy példálódzó felsorolást alkalmaznak, vagy pedig teljesen a törvényhozóra bízzák azok értékelését. Példálódznak a mi katonai büntető törvénykönyvünk, az 1843.-ki Deák-féle büntető törvényjavaslat, az 1936.-Í német büntető javaslat és a jelenleg érvényben lévő olasz törvény. Csemegi, tudvalevőleg azzal a megokolással mellőzte a felsorolást, hogy ez tápot nyújthatna annak a tévhitnek, miszerint a törvényhozó a bár csak példálódzva felsoroltakat különös nyomatékkal kívánja figyelembe vétetni: (bár a tévhitnek, mint hiszem, a törvény megfelelő rendelkezésével elejét vehette volna). Nem vitás azonban, hogy a legtöbb törvényhozás — és pedig, véleményem szerint igen helyesen — a bíróra bízta az egyes körülményeknek megfelelő értékelését, és, hogy a felsorolás sok esetben méltánytalanságnak lehetett volna az okozó|a, amennyiben a legtöbb körülménynek enyhítő, súlyosító avagy közömbös volta, csak a konkrét eset körülményeinek szorgos figyelembevételével dönthető el. Ez kétségbevonhatatlanul tűnik ki a 398 oldalra terjedő mű eseteinek a tanulmányozásából is. A körülmények jó része ugyanis, Kúriánknak abszolút helyes gyakorlata szerint enyhítő is lehet, súlyosító is, de közömbös is. A leggyakrabban mérlegelt büntetett előélet p. o., mint tudjuk, hosszabb idő letelte után nem mindig súlyosít; a miveletlenség pedig, p. o. az oly cselekménynél, melynek erkölcsökbe ütköző voltának a belátásához nem kell különösebb miveltség, megszűnik enyhítőként hatni; a korok közül pedig a fiatal kor — aggastyánnal szemben elkövetett cselekmény esetén — súlyosító is lehet; a magas kor pedig, szemérem ellen elkövetett bűncselekmény esetén! nem enyhít, hanem súlyosít. Mind ezen körülmények esetenként való mérlegelésének a felsorolása csak külön kódexben fért volna el. Még sem vitás azonban, hogy Kúriánk gyakorlata a legtöbb, a gyakorlatban felmerült eset tekintetében bizonyos elvi álláspontot foglalt