Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám

DR. BAUMGARTEN NÁNDOR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI. 3 értékes jelentése számol be (33. sz.). E téren kifejtett közhasznú működése szinte természetszerűleg emeli őt az Iparjogvédelmi Egyesület elnöki székébe. A kereskedelmi forgalom, különösen az új gazdaságjogi alakulatok terén sokszoros nemzetközi vonatkozásoknak adott létet, amelyek szinte önkénytelenül késztették Baumgartent a nemzetközi kereskedelmi jog müvelésére. 55. sz.). Ennek során élénk irodalmi működést fejt ki a kereskedelmi társaságok nemzetközi jogállása terén (48., 50., 53., 54. sz.), a kereskedelmi vétel nemzetközi magánjogi vonatkozásai 52. sz.) és általában a kereskedelmi jog egységesítési törekvései (51. sz) kérdéseiben, nemkülönben a munkásbalesetbiztosítás nemzetközi viszonylatai tekintetében (47., 49.). Természetesen e jóformán egyetemes — civillisztikus és publicisztikus — jogírói működés kristályosodási középpontja mindvégig a kereskedelmi jog maradt. Híven Nagy Ferenc céltűzéseihez, Baumgarten a kereskedelmi törvény továbbképzésének és revíziója előkészítésének lankadatlan munkása volt. Egyaránt érdekelték a részleges reformok és a törvénykönyv egyetemes revíziója. Amazok során hivatottan szólott hozzá az üzletátruházási törvényhez (5. sz.) és mintaszerű törvénytervezetet készített az önálló kereskedelmi ügynökökről. (17. sz.) Az átfogó revízió kereteit ismételten megvonta (21., 25. sz.) és szoros kapcsolatba állította a magánjogi törvénykönyv javaslatával (20. sz.). Különösen előharcosa lett a részvénytársasági jog korszerű reformjának. Erre vonatkozó írásai középpontjában a „Vezérigazgató" klasszikus „természetrajza" állott (14. sz.); de a reform irányelveinek kitűzéséhez egyébként is irányadóan emelt szót, majd buzdítóan, majd mérséklőleg, a változó idők kívánalmaihoz képest (11., 16., 22. és 25. sz.). E rendkívül változatos témakört ily avatottan kezelni csakis a közgazdasági és jogi élet egyaránt alapos ismereteivel lehetett. E két irányú tökéletes tárgyismeret teszi Baumgarten Nándor írásait különösen értékesekké. Mert írói véleményeit sohasem irányította az élettől idegen elméleti kedvtelés és a leggyakorlatibb problémákat is mindenkor be tudta helyezni a jogrendszer kereteibe. Két irányban ágazott ki írói működése a kereskedelmi jogtól idegen területre. Egyfelől közigazgatási bírói tiszte tette rá nézve szükségletté, hogy a közigazgatási bíráskodás alapproblémáival foglalkozzék; ennek köszönhetjük „A jogerő a közigazgatási eljárásban" című pályakoszorús müvét és ugyancsak e főbíróság pénzügyi osztályában való működéséből folyó fokozott érdeklődését általános adó-, illeték- és illetményi kérdések iránt, melyek egyébiránt már azelőtt is foglalkoztatták (56., 57., 58., 59. és 60. sz.) — Másfelől őt is, mint több más jelesünket, országunk szorongatottsága vezette át eredeti munkateréről a nemzetközi közjog szolgálatába. Érezte, milyen fontos