Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Nemzetközi házassági jog

A BŰNÜGYI NYOMOZÓ-RENDSZER. 137 ban többszörösen büntetett, tehát rovott múltú, de éleseszű ember : Vidocq volt. Minden hibája mellett is kiemelkedő egyéniség a detektívek őskorában. Megunva a bűnöző életet, a rendőrhatóságnak felajánlotta a Párisban akkor nagyon elszaporodott bűntettesek elleni kémszolgálatait, ámde Henri, a*prefektura bűnügyi osztályának akkori vezetője kereken elutasitotta a nélkül, hogy még csak a nevét is megkérdezte volna. Vidocq most bosszúból egy pénzhamisitó-bandához csatlakozott, de árulás folytán rendőrkézre került. Henri előtt újból detektivnek ajánlkozott. A nagyhatalmú főnök most, — bár erősen bizalmatlanul — felfogadta próbaszolgálatra. A bűnügyben forma szerint 8 évi súlyos börtönre Ítélték ugyan, de a La Force-börtönben szabadon érintkezhetett a többi foglyokkal, a kik nem is sejtették megbízatását, ő pedig titokban a legalaposabban értesítette a rendőrséget minden tapasztalatáról. A hatóságok teljesen meg voltak elégedve, de szabadlábra nem helyezhették. Ugy rendezték tehát előzetes megállapodással a dolgot, hogy a mikor a La Force-ból a Bicétre-be kisérték át: elnézték neki, hogy útközben megszökhessék. Vidocq aztán ezt a szabadságát nagyszerűen használta fel. Számtalan nagyobb szabású bűntény nyomaira vezette rá a rendőrséget, nagy hírnévre tett szert e téren, úgy hogy 1817-ben megbízták egy hivatásos detektiv-testület megszervezésével. Ez volt a legelső „Brigádé de Sureté". Az első éven, 1817. januártól—decemberig mé? csak 12 segéde volt Vidocq-nak, mégis az ő nyomozásának 772 letartóztatás volt az eredménye. E foglyok közül 15-öt mint gyilkost, 108-at mint betörőt, 5-öt mint rablót, 250-ét pedig mint tolvajt itélt el az illetékes bíróság. Érdekes még itt félemlíteni, hogy Vidocq-nak, aki 1857-ben halt meg, — az utóda szintén büntetett előéletű férfi: Coco-Latour lett, miután akkorában az volt a nézet, hogy az tudhatja leggyorsabban és legsikeresebben kinyomozni a bűnözőket, aki valamikor maga is közéjük tariozott NEMZETKÖZI HÁZASSÁGI JOG. Irta : DR. SCHWARTZ IZIDOR ny. kormányzósági titkár. A m. kir. Kúriának 1933. március 30-án kelt P. III. 1442 1932. sz. alatt kelt ítéletéből következő kereseti tényállás tűnik ki: „A peres felek, akik közül a felperes férj a trianoni békeszerződés alapján csehszlovák állampolgárrá lett, 1920. július 2-án (tehát a trianoni békeszerződés életbeléptetése előtt) Pozsonyban a megszálló hatalom által jogosulatlanul életbeléptetett jognak mégfelelően a róm. kath. lelkész előtt kötöttek házasságot, anélkül, hogy polgári házasságot is kötöttek volna. A felperes, aki később visszahonosítás útján magyar állampolgárságát visszanyerte, keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy az ekként kötött házassága nem létezőnek tekintendő, mert a házasságkötés idejében a csehek által megszállt magyar területen az irányadó nemzetközi jogszabályok értelmében még a magyar házassági jog volt érvényben, amely szerint pedig érvényes házasság csupán polgári tisztviselő előtt köthető. A cseh államnak az az eljárása pedig, amellyel még a trianoni békeszerződés életbelépése előtt megváltoztatta a házasságkötésre vonatkozó magyar jogszabályokat, a nemzetközi jogot sérti." Mielőtt azonban az idézett kúriai ítéletet ismertetném, következőket kell előrebocsátanom: A nemzetközi jog irodalmában communis opinio doctorum, hogy a megszálló hatalomba megszállás tartama alatt kényszerítő szükség nélkül nem jogosult a megszállott terület fennálló jogrendjét megváltoztatni. Friedrich von Martens, aki a hágai békekonferenciákon (1899. és 1907.) Oroszország egyik képviselője volt, így szól (Völkerrecht. Das internationale Recht der zivilisierten Natiocen,