Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A bűnügyi nyomozó-rendszer kezdetleges formái és kialakulása

136 ZSOLDOS BENŐ vők könnyebben felderíthető ügyeiben a tettesek letartóztatása, mintsem valamely homályos és rejtélyes bűntény gordiusi csomójának kibogozása volt. A most jelzett I. Edward-féle törvény létrejövetele idején az angol metropolis közbiztonsági állapotai elkerülhetetlenné tették a szigorúbb törvényhozási intézkedést a város belső békéjének biztosítására. Az emiitett Statútum is nyomatékosan hangoztatja, hogy Londonban temérdek károkozás, rablás, emberölés, gyilkosság követtetik el „úgy éjjel, mint nappal", — majd megállapítja, hogy a bűncselekmények elkövetői, vagy az ilyesmire hajlamos kétes egyének legnagyobbrészt a korcsmákban húzódnak meg, az alkalmas időt lesve a gaztettek véghezvitelére. Ennek a törvénynek hatályba lépése idején ÍXIII-ik század !) természetesen még nagyon kezdetleges volt, őskorát élte a rendőrségi nyomozó szervezet, csak igen szórványosan tudott valahogyan eleget tenni az eléje háruló nehéz feladatoknak, úgy hogy az egyébként is szűk térre korlátolt éberségén csakugyan nem volt ördögi mesterség túljárni az akkori agyafúrt és mindenre elszánt gonosztevőknek. Ugyancsak Angliában a közrend feletti őrködés intézményesebb rendszeresítésének s a jogrend-sértők kipuhatolásának legelső számottevőbb eredményei közül felhozok itt egy különösebb csalási s egyben okirathamisitási esetet 1684-ből, melyben egy előkelő hölgy könnyű szerrel tekintélyes földbirtokhoz iparkodott hozzájutni bizonyos tetszetősen hamisított okiratok révén s melyben, — ami minket most legközelebbről érdekel, — maguk a perbeli ügyvédek voltak a detektívek. Lady Ivy ebben az akkor nagy feltűnést keltett perben egy shadwelli nagy földbirtoknak saját részére való odaítélését követelte. Igényeinek jogosságát állítólagos régi okiratokra kívánta alapítani, melyeket azelőtt több mint száz évvel, 1555—1556-ban állítottak ki, II. Fülöp spanyol király és felesége Mária angol királynő idején. Ez okmányok értelmében az igényelt birtok királyi adományként Lady Ivy őseire szállott volna. Mostani beperelt tulajdonosainak ügyvédjei azonban hosszú és fáradságos tanulmányok és utánjárások révén kinyomozták, hogy a Lady Ivy által bemutatott valamennyi okirat — hamisítvány. Az okmányok készítője ugyanis nem véve figyelembe — sőt nem is tudva — Fülöpnek és Máriának az állítólagos adományozás idején használt, száz év előtti címét, a későbbi címet szerepeltették igy: „Spanyolország és mindkét Szicília királya és királynéja", a szövegben pedig Burgundia eléje volt téve Milánónak, mint hercegség, holott az 1555—1556-iki parlamenti törvények bevezető részében Fülöpnek és Máriának mindig ez a cime: „Nápoly királya és királynéja, Spanyolország és Szicília hercegei", — Milano pedig mindig megelőzi Burgundiát. — Lady Ivy fegyvere ekként visszafelé sült el, mert nemcsak hogy elesett minden igényétől, hanem még egyéb okmányok hamisítása miatt is szigorúan elitélték. Az ügyvéd-detektivek úttörő munkája most igazán eredményes volt. A mai értelemben vett detektiv-rendszer tulajdonképeni megalapítója Angliában Sir James Graham volt abban az időben, mikor 1841-től 1846-ig a Peel-miniszteriumban mint Home Secretary (belügyi államtitkár) működött. Ennek a kiváló közigazgatási szakembernek eszméje volt a „polgári ruhás" (plain clothes) constable rendszeresítése az akkor nagyon elharapódzott bűncselekmények kinyomozására. Erre a célra először tizenkét megbízható rendőrt (3 felügyelő és 9 sergeant) alkalmazott, de ez a létszám csakhamar ujabb 6 egyénnel bővült és Graham azt összesen 108-ra fejlesztette, mitsem törődve azzal az egyáltalán nem is leplezett idegenkedéssel, amellyel az új intézményt a megrögzött előítélet és merev konzervativizmus hatása alatt hazájában is fogadták. Ma, mint tudjuk, a londoni hires Scotland Yard a mintaszerűvé fejlesztett detektiv-intézmény központja. Franciaországban a legelső szabályszerű rendőrdetektiv-szervezet tulajdonképen 1809-ben, a hires Joseph Fouché, Otranto hercegének rendőrminisztersége alatt keletkezett. Megteremtője pedig, — lehetetlen nem éreznünk ennek a megállapításnak rendkivüliségét, — egy koráb-