Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A bírói gyakorlat tényállásáról. Hozzászólás egy készülő jogegységi határozathoz

118 DR. KARTAL IGNÁC Egyik nagy napilapunk nemrégen a következő hírt hozta: „A kir. Kúriának a váltó, kereskedelmi és csődügyekben alakított jogegységi tanácsa 1937. április 12-én tartandó ülésén a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: Ha a szerződő fél az első biztosítási időszakot követő időszakra eső életbiztosítási díj fizetésére magát az esedékességre külön írásban nem kötelezte és a díjat meg nem fizeti, az életbiztosítási szerződés már egyedül a nemfizetés okából hatályát veszti-e vagy pedig ez csak akkor következik be, ha a biztosító őt az 1927. X. tc. 5. §-ának első bekezdése értelmében a díj fizetésére felhívta és részére utólagos teljesítési időtt adott? Bátorkodom a kérdésnek feltevéséhez szót kérni. Csakis ehhez, nem a kérdés mikénti eldöntéséhez. A helyzet a következő: A Keresk. törv. 505. §-ának 3. bekezdése akként intézkedett, hogy ha a 2-ik vagy ezután következő akárhányadik évi életbiztosítási díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, akkor az életbiztosítási szerződés hatályát veszti. E törvényi intézkedés alapján az volt egy félszázadnál tovább a törvénynek megfelelő bírói gyakorlat, hogy a 2-ik vagy még későbbi évi életbiztosítás díját a biztosító akkor sem követelhette, ha a szerződő fél magát a díjfizetésére akármilyen formában kötelezte. Még a váltókeresetet is elutasította a bíróság, ha azt a biztosító olyan váltó alapján indította meg, amelyet az ilyen díj fejében kapott. Ezt a közel félszázados jogállapotot megváltoztatta az 1927. évi X. tc, amely 9. §-ában kimondotta azt, hogy a biztosító az olyan életbiztosítási díjakat is követelheti, amelyek nem első éviek, hanem folytatólagosak, de csak az esetben, ha a szerződő fél magát megfelelő tartalmú írásban az ily díj fizetésére kötelezte. Ezzel az intézkedéssel a K. T. 505. §-ának fent idézett 3. pontja már ipso facto hatályát vesztette, amellett azonban az új törvény 12. §-a még külön kifejezetten is kimondotta, hogy a K. T. 505. §-ának 3. pontja hatályát veszti. Az új törvény hatályba lépte óta napirenden van a következő biztosítási per-tipus: az életbiztosítási szerződés hatályának második évében, helyesen a második év legelején, mikor a második évi díj volna fizetendő, a biztosított nem fizet A második évi díjnak fizetésére magát írásban nem kötelezte. Ó is hallgat, a biztosító is hallgat. Egy-két napi vagy egy-két havi hallgatás után a biztosított meghal. A kedvezményezett az életbiztosítási összeg megfizetése iránt keresetet indít. A biztosító következőleg védekezik : biztosítási összeg követelhetésének előfeltétele vagy díjfizetés, vagy legalább is hatályos és bíróilag érvényesíthető díjigény. Díjfizetés nem vitásan nem történt — és az új törvény 9. §-a, — kötelező írás nem létében, — lehetetlenné tette a biztositóra nézve a díj bírói érvényesítését. Ha a biztosított ma még élne és így nem a kedvezményezett állna itt felperesként, hanem a biztosító és követelné a 2-ik évi dijat, egyáltalán nem lehetne megokolni a marasztalást.