Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Az özvegyi jogot korlátozó ítélet hatályának kezdete. Az örökbefogadási szerződés kormányhatósági megerősítése

106 DR. SÁNDORFALVI PAP ISTVÁN. 7477/1927: — azt mutatja, hogy egy esetben sem tért el a Kúria attól az állásponttól, hogy a korlátozó ítélet hatálya az ítélet jogerősségével áll be. Ennek folytán azt mondtam, hogy ez már valóban állandó gyakorlat, lehet mondani — megcsontosodott — gyakorlat ; ettől az említett célszerűségi okból eltérni, ezzel ezt a kérdést bizonytalanná tenni, nem volna helyes, még abban az esetben sem, ha a gyakorlat jogalapja téves volna ; mert kisebb hátrány van az említett körülményben (per elhúzása), mintsem a régi gyakorlat megbolygatásában. A kérdés lekerült a napirendről. Később azonban, 1934-ben a kérdés a jogegységi tanács elé került s az a fent közölt döntvényt hozta. Ennek indokolása kiemeli, hogy a vitás kérdés tekintetében törvényeinkben nincs határozott rendelkezés, minélfogva törvény nem áll útjában annak, hogy a jogegységi tanács a gyakorlattól eltérő szabályt mondjon ki, de lényegileg azzal, az előbb is felvetett egyetlen okkal indokolja meg a határozatot, hogy az özvegy nem hajlandó kiegyezni és a pert elhúzza, ezzel indokolatlan előnyhöz jut, meggátolja a gyermekek családalapítását, stb. A Kúria hosszú időn át követett gyakorlata az anyának kedvezett a gyermekekkel szemben. A döntvény indokolása a következő határozatokat idézi az eddigi gyakorlatra: 4339/1883, 592/1897, 4979/1908, 4599/1909, 459/1918, 3859/1925, 870/1928, 1866/1931. — Hivatkozik az indokolás az 1493/1912. számra, mint egyetlen ellenkező esetre; de ez csak látszólag eltérő, mert az ítélet indokolása szerint ebben az esetben az alperest özvegyijog már kezdettől fogva nem illette ; ez tehát nem korlátozás esete (1. az 1. alatti esetet). Visszatérve oda, hogy a korlátozó ítélet konstitutív, vagy deklarativ-e, röviden ennek a két fogalomnak mivoltát kell megismerni. Konstitutív ítélet az, mely valamely jogot, mely addig nem létezett, alapit meg, vagy valamely jogot, amely létezett, szüntet meg. A deklaratív ítélet pedig valamely létező jogot létezőnek, vagy valamely nem létező jogot nem létezőnek jelent ki. Eldönti az ezek felöl folyó vitát, de nem létesít új jogot, nem szüntet meg létező jogot. Az özvegyijogra vetítve a kétféle ítéletet: az özvegyijog megszűnik az özvegy érdemetlensége folytán. Azt, hogy az özvegy érdemetlenné vált, ítéletben kell eldönteni, de hogy érdemetlenség miatt megszűnik az özvegyijog, azt a joggyakorlaton alapuló szabály mondja ki; tehát az ítélet csak kijelenti, megállapítja, hogy érdemetlenség van s e miatt megszűnt az özvegyijog; a jog megszűnése magával az érdemetlenségi cselekménnyel állott be, nem pedig az ítélet erejénél fogva. Ez tehát deklaratív ítélet, amiből következik, hogy az elvont hasznot az özvegy már a cselekmény elkövetésétől, ha pedig a felperes nem innen kéri, úgy a keresettől köteles megtéríteni. (Lásd 2897/921. 5908/927. III./13. 7416/927., 928. VI./258169/929. 931. IX./10).