Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Az özvegyi jogot korlátozó ítélet hatályának kezdete. Az örökbefogadási szerződés kormányhatósági megerősítése

AZ ÖZVEGYI JOGOT KORLÁTOZÓ ÍTÉLET 105 részt, ingatlant, ingót az örökös birtokába adja, annak elvont hasznát melyik időponttól köteles megtéríteni. A felsorolt esetekből látjuk, hogy a Kúria gyakorlata a döntvény előtt kivétel nélkül az ítélet jogerösségét tekintette irányadónak. Kétségtelen, hogy első látásra úgytetszik, mint ha ennek az álláspontnak nem volna nagy alapja, mert általános szabály, hogy az ítélet hatálya rendszerint a keresetre hat vissza. — ha előbbi időre nem volna helye, onnan jár és a bíróság onnan ítéli meg a kamatot, elvont hasznot, azzal áll be az alperes rosszhiszeműsége stb. Ez különösen áll a birtokba adás iránti perekre, már pedig az özvegyijog megszorítása iránti per is lényegében birtok iránti per: az örökös a vagyon egy részének birtokába kíván jutni. Mikor a Kúriára jöttem, az első ily esetnél magamnak is úgy tünt fel, hogy a keresettől kell megítélni az elvont hasznot; még inkább egy későbbi esetben, amelyben második asszony özvegyi jogáról volt szó, akinek özvegyi jogát a törvény szabja meg egy gyermekrészben; ennél több nem illeti, tehát a mérték sem lehet vitás. Mégis a Kúria mindkét esetben, az utóbbiban is, azon a régi állásponton maradt, hogy csak a jogerős ítélettől (tehát a Kúriai ítélet napjától) jár az elvont haszon, mert az a jogszabály, hogy az özvegy az elhalt férj vagyonában benn marad, tehát mindaddig, amig bírói ítélet ebben a jogában meg nem szorítja, amíg meg nem állapítja, hogy mi illeti őt illő ellátás fejében, vagyis mi az ő özvegyijogának törvényes mértéke, — mindaddig a teljec özvegyijog ilieti, tehát elvont hasznot korábbi időre nem tartozik fizetni. Nem is volt kétség, nem is volt azután vita ebben a kérdésben, sem bírói, sem tanácselnöki működésem ideje alatt, hosszú ideig. Csak 1926—1927. körül vetődött fel újra a kérdés és pedig abból a szemszögből, hogy ez az álláspont tápot ad ilyen perek indítására és elhúzására, mert az özvegy, aki tudja, hogy az ítélet jogerősségéig, tehát igen sok esetben a Kúria ítéletéig nem köteles elvont hasznot fizetni, per nélkül nem hajlandó a hagyatékból semmit kiadni, nem egyezik ki és igyekszik a pert minél tovább elhúzni; ez neki csak hasznára van, perköltségre is fedezetet kaphat az elvont haszonban. Ebben van igaz; ám az a kérdés, hogy ezen a jogpolitikai körülményen fordul-e meg a dolog, mert valamely jogkérdés eldöntésénél kétségtelenül nem lehet, nem szabad figyelmen kivül hagyni a jogpolitikai, a célszerűségi kérdéseket, az eljárás egyszerűségének, könnyebbségének kérdését stb.; de ezek csak támogató indokok lehetnek a jogi indokok mellett. Mikor tehát felvetődött újra ez a kérdés, azt mondtam: attól függ a döntés, hogy milyen ítélet az özvegyijogot korlátozó ítélet: vájjon konstitutív vagy deklaratív ítélet; az első esetben a gyakorlat helyes, ha ellenben azt lehet megállapítani, hogy deklaratív ítélet, úgy lehet szó arról, hogy a gyakorlattól eltérjünk. Egyúttal összeszedtem a Kúria idevonatkozó határozatait. Ez az összeállítás: 3041/1906, 10688/1906,6584/1907, 1925/1909,4547/1912,2864/1913, 1519/1920, 1725/1920,3390/1922, 3859,1925, 7814/1925,3792/1926',