Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

A KRIMIN AL-PSYCHOLÓGIA JELENTŐSÉGE. 97 rendelték a vádlott elmeállapotának megfigyelését is, — ma az egyszerűsítési reformok folytán a vizsgálat ilyen ügyekben sem feltétlenül kötelező s a kir. ügyészségek azt, valamint a vádlott elmeállapotának megfigyelését csak a legritkább esetekben indítványozzák. Ellenben kötelező maradt a vizsgálat: a magánvádas, tehát bagatel ügyekben. A pestvidéki kir. törvényszéknél pl. amelynek területén pedig a főbenjáró vagy egyéb igen súlyos bűncselekmények nagy számban fordulnak elő, sőt évről-évre szaporodnak, — 1920-ban, tehát az 1921. évi egyszerűsítési törvény meghozatala előtt 465, ellenben 1936-ban már csak 111 vizsgálat volt folyamatban. A többi súlyos bűntett esetében a terhelt csendőri, vagy rendőri nyomozás alapján kerül a soros vizsgálóbíró elé, akinek feladata rendszerint csak arra szorítkozik, hogy rövid kihallgatással megállapítsa, fenntartja-e a terhelt a nyomozás során tett vallomását s elrendelje ellene az előzetes letartóztatást. A terhelt tehát az esetek túlnyomó többségében csendőri, vagy rendőri nyomozás alapján kerül főtárgyalásra. De hát mi történik a főtárgyaláson, ahol nyugodtan és részletesen kellene pótolni az előkészítő eljárás hiányait s alapos vizsgálat alá venni a tettes jellemét, lelkületét, élete eddigi körülményeit, ahol a tanukat is lélektani megfigyelés mellett kellene kihallgatni? Hát bizony a főtárgyaláson sietnek s ez a sietség érthető, ha elgondoljuk, hogy a kisebb bűntetteket tárgyaló egyesbiró egy délelőtt átlag 10, a nagyobb ügyeket tárgyaló tanács pedig átlag 5 ügyet kell, hogy kitűzzön, úgy, hogy az egyesbirónál egy ügyre V2 ora> a tanácsnál pedig 1 óra jut. Ilyen hajszolt tömegmunka mellett valóban nem maradhat idő lélektani vizsgálódásokra. Helyesen mondja Liszt: „vor allém muss nur klar sein, dass der Strafrichter in den wénigen Minuten oder selbst Stunden, wáhrend welcher der Verbrecher vor ihm steht, zu einem abschliessenden Urtheil über dessen wahre Gesinnung, die doch den Maastab für die Bestrafung abgeben soll, nicht zu gelangen vermag." És ugyancsak igaza van dí. Erich Wulffen dresdai ügyésznek (Psychologie des Verbrechers) midőn azt mondja: „Die Psychologie der Tat und des Táters wird in der Verhandlung nicht immer herausgeholt, die Verhandlungen gehen meist viel zu rasch vorüber, als dass die Motive gründlich genug herausgeholt würden. Hierunter leiden vor allén Dingen die Strafkammerverhandlungen, die ohne Zuziehung von Laienrichter vor sich gehen. Hier, wo Juristen unter sich sind, liegt der ganze Schwerpunkt auf der technischen Handhabung des Gesetzes, auf der Subsumption, und Konstruktion des Tatbestandes. Aus diesen Gründen ist das Schwurgerichtverfahren dem Verfahren vor der Strafkammer durchaus vorzuziehen. Im Jogállam XXXVI. évf. 3-4. füzet. 7