Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

98 DR. MENDELÉNYÍ LÁSZLÓ Schwurgerichtfahren setzen die Juristen stets ihr bestes Körmén ein. Hier muss auf Schritt und Tritt Rücksicht darauf genommen werden, dass Laien als einzige Richter über die Schuldfrage urteilen. So wird taísáchlich im Schwurgericht (infolge dessen grössere Feierlichkeit, dem grösseren Publikum etc.) die Psychologie des Angeklagten ganz anders berücksichtigt als in der Strafkammer. Es ergibt sich alsó für uns die Schlussfolgerung dass der Verbrecher einmal Gelegenheit erhalten muss in der Hauptverhandlung seine Psychologie und seinen Charakter zu entwickeln." Mindezekből azt a követelést kell támasztanunk a főtárgyalással szemben, hogy azon a fenti szempontoknak nagyobb érvényesülést kell juttatni, a főtárgyaiásnak minden garanciát meg kell adni arra, hogy az ügy, de különösen a vádlott egyénisége különösen kétes, gyanús esetekben s legalább a súlyosabb bűncselekményeknél minden irányban részletesen kideríttessék s ebben a munkában lehető nagy szerepet kell juttatni a szakértőknek. Az ily módon megtartott főtárgyalás alapján hozott ítéletnek különösen tényállásbeli része ellen azután nem szabad felebbezést engedni, mert a felebbviteli bíró az első bírónak a vádlott és tanúk személyes és lélektani szempontból is értékelt vallomása és megtartása, tehát közvetlen észleletek alapján megállapított tényállást ex actis, iratok alapján nem képes, tehát nem kompetens megváltoztatni, sőt sok tekintetben áll ez a minősítésre is. Találó hasonlattal világítja meg ezt a tételt Baumgarten Izidor következőleg: „Aki nincs azon helyzetben, hogy egy világszerte ismert szaktekintélyt szólítson a beteg ágyához, — mindenesetre okosabban cselekszik, ha a rendelő orvos belátásának és lelkiismeretességének alá veti magát, - semhogy talán ügyesebb, de távollevő specialistának hiányos kórrajz alapján javasolt „kezelési rendszeréhez folyamodjék." Egy igen meggyőző erejű eset fordult elő legutóbb praxisomban. Egy férjétől különváltan élő anya, aki két leányát (az egyik 13, a másik 18 éves) szinte betegesen túlzott módon szerette, az árvaszéknek azon végleges döntése folytán, hogy az idősebbik leányt az apának kell átadnia, oly elkeseredett lelki állapotba és napokon át tartott izgalomba jutott, hogy úgy leányainak, mint önmagának megölését határozta el, mindkét leánya nyakát elvágta s azután önmagával is hasonló módon akart végezni s a saját nyakát is úgy átvágta, hogy életben maradása csak a véletlennek és a klinikán rajta eszközölt vérátömlesztésnek volt köszönhető. így került elém kétrendbeli gyilkossággal vádolva. Az egész főtárgyalás alatt megtörve, csendesen sírdogált, azzal védekezett, hogy nem látott más megoldást, mert nem tudott megválni leányától; tettét nagyon megbánta, azóta folyton kínozza a lelkiismeret. A törvényszék elmeorvosszakértői alapos vizsgálat alap-