Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

96 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ. séhez szükséges tudományok ismeretét megszerezzék, — sőt azt az óhaját is kifejezte a kongresszus, hogy tétessék vizsgálat tárgyává az a kérdés, nem volna-e lehetséges a büntető tanácsokat egy szakértővel kiegészíteni. Hogy mik ezek a melléktudományok, arról tájékozást nyújtanak a kongresszuson tett indítványok: ezek az általános lélektan különös tekintetettel a tanúvallomásokra, a törvényszéki psychiatria, a kriminalpolitika, a kriminal-sociologia, anthropoiogia, etriologia stb. Kraíft Ebing szerint is a jogászoknak a psychiátriáböl részben theoretikus, részben szemléltető oktatásban kell részesüiniök, utóbbiban az idegkóríani klinikákon betegbemutatásokkal. Csak így lehetséges — mondja ő —, hogy a jogász és szakértő közötti állandó összeütközések megszűnjenek, hogy a vizsgálóbírónak élesebb szeme legyen az anormális lelkiálapoakkal szemben, hogy a védő védencének érdekeit kellőleg képviselje, hogy az ügyész is tárgyilagosabban ítélje meg a tettest s ne lásson abban mindig simulanst és végül, hogy a főtárgyalás elnöke helyesen vezesse a tárgyalást s helyes kitanításban részesítse az esküdteket. Ezeknek figyelembe vétele után csak örömmel üdvözölhetjük Angyal professor urnák azt a kezdeményezését, hogy bírák és ügyészek részére saját semináriumában továbbképző tanfolyamot létesített, amelynek általa tartott megnyitó előadását a meggyőződéses bűntettesekről (ami szintén jelen témánkba vág) oly élvezettel hallgattuk. De ugyanezért mondok hálás köszönetet az elmetudományok büszkeségének: Benedek professor úrnak is azért, hogy lehetővé tette a psychologiai társaság keretén belül ennek a kriminál-psychologiai szakosztálynak megalakulását. Ez a szakosztály karöltve az Angyal professor ur által létesített továbbképző tanfolyammal, amelynek folyamán remélhetőleg hallani fogjuk Benedek professor ur előadását is, kiegészítve, még idegkórtani esetek bemutatásával, — alkalmas lesz pótolni a múltnak súlyos mulasztásait s javítani, korszerűbbe tenni büntetőbíráskodásunkat. V. De az ily módon specialiasan kiképzendő büntetőbíráink e nehéz feladatoknak eljárási jogunk és igazságügyi szervezetünk korszerű reformja nélkül alig fognak tudni megfelelni. Mert pl. hiába írta meg Gross külön könyvét a vizsgálóbirák részére útmutatóul arra, hogy a lélektani szempontból mire figyeljenek a vádlott és tanuk kihallgatásánál: ha a mi vizsgálóbíróinknak nincs módjuk és alkalmuk arra, hogy a könyv elolvasásával szerzett tudásukat gyakorlatilag is érvényesítsék. A bűnügyi vizsgálat ugyanis a gyakorlatban ma már halálra itélt, kihalóban lévő intézmény. A Bp. szerint kötelező volt a vizsgálat az u. n. főbenjáró (halállal, vagy életfogytiglani fegyházzal büntetendő) cselekményeknél s ugyanekkor mindig el-