Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Jogtudomány és - szépirodalom

74 ZSOLDOS BENŐ meg a magyar regényírás utolérhetetlen fejedelmét: Jókai Mórt. Ha pompás levelei és gyámleányához írt remek parainézise után Deák Ferencet, vagy mesteri tollal megirt levelei után Kossuth Lajost szépíróknak is nevezhetjük, — őket is azok közé a kevesek közé kell sorolnunk, akiknek minden szépet és jót felfogó lelkivilágában a jog- és államtudományok komoly tételei mellett a szépirodalom múzsája is meleg otthonra talált. És most még néhány sort valami másról. Évekkel ezelőtt a legszámottevőbb helyről már kezdeményező lépés történt arra, hogy a jogismeretek nészerüsítése érdekében a nagyközönség igényeit szolgáló napisajtó és a bírói tárgyalótermek között intenzívebb összeköttetés létesüljön s ilyenformán a humor, az ötletesség, íróikészség hasznos szolgálatába helyeztessék a jogtudománynak. „Sajnálattal látom — hangoztatta Dr. Juhász Andor, a Kúria akkori nagynevű elnöke az O. B. Ü. E. 1932. október 2-án tartott jubiláris közgyűlésén elmondott ünnepi beszédében, — hogy a bírói tárgyalások áradata az életből vett száz meg száz pompás irodalmi témát hömpölyögtet naponként a bírósági termeken keresztül anélkül, hogy a napisajtó elég sűrűn és elég mélyen merítene ebből a témafolyamból, melyet aztán rövidesen végleg elnyel az irattárak homoksivatagja ... Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek kellene kimunkálnia ezt a gondolatot. Érdemes volna foglalkoznia azzal a kérdéssel, hogy a törvénykezési életben felmerülő aktualitások számára nem lehetne-e a napilapokban egy élvezetes és amellett tanulságos, magasszínvonalú, állandó rovatot létesíteni, amely mintegy területenkívüliséget élvezne, vagyis az illető napilap lemondana arról, hogy ezt a rovatot a saját világnézeti, felekezeti vagy politikai céljai számára harci eszközül használja s ezzel, valamint általában a bírói szempontok tiszteletbentartásával lehetővé tenné, hogy ezt a rovatot esetleg Ítélőbíró is vezethesse, olyan itélőbírót értve, akiben a jogászi és az írói képességek szerencsés harmóniában vannak". És mi lett az eredménye ennek az igazán széles látókörre és mély bölcsességre valló indítványnak? — A legsötétebb agyonhallgatás. Aminthogy azzal a kényelmes eszközzel szoktak a magyar ugaron sírjába fektetni sok életrevaló és kultúrafejlesztő gondolatot. Nem ké)t annak halovány visszhangja sem, legkevésbbé épen annál a testületnél, melyhez az ország legelső bírájának okos, mélyebb megfontolásra érdemes fejtegetése tulajdonképen elsősorban intézve volt. A törvények és törvényes jogszabályok gyakorlati alkalmazóinak javarésze még ma is a merev elzárkózás kínai fala mögé helyezkedik sok esetben, valahányszor arról esik szó, hogy a jogi ismereteket közelebb kellene hozni az irodalom útján a nagyközönséghez, helyesebben épen ahhoz, melyet szolgálni valójában ő is hivatva van: a való élethez...