Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

IRODALOM. 41 férjnek a80.§. a) pontja alapján indított keresetét elutasítja feldúltság hiánya okából. Tényállás: felperes viszonyt folytat egy idegen nővel, alperesnő pedig egy idegen férfivel. Ha laikus volnék, csodálkoznom kellene. Jogász vagyok és így nem csodálkozhatom. Dr. Goldberger József. Ifj. dr. Viczián István : A Quadripartitum eltérései a Tripartitumtól a nemesi magánjogban. Az Illés Szeminárium Kiadványai 2. sz. 107 L A Quadripartitum egy tartalmilag alig ismert törvénytervezet a XVI. sz. közepéről. Ez akkor került az érdeklődés előterébe, amikor Illés József (A Quadripartitum közjogi interpollációi 1931.) felfedezte, hogy e tervezet eredeti, interpolátlan szövege igen fontos, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó közjogi tételeket tartalmaz. Mig az interpolált szöveg, melyet jogtörténészeink 1931-ig általában tanulmányoztak, egyszerű bécsi centralisztikus törekvés jogi alátámasztásának látszik, addig az eredeti szöveg önálló magyar alkotás, mely az egykorú szokásjogot foglalja össze, néhány nemzeti szellemű újítást iktatva bele. V. munkája e terjedelmes törvénytervezet magánjogi anyagával foglalkozik, nevezetesen annak kiderítését tűzte ki céljául, mit merített a Quadripartitum a Tripartitumból, milyen új magánjogi tételeket tartalmaz és ez új tételek milyen jogalkotói tendenciára mutatnak. Szerzőnek két súlyos nehézséggel kellett megküzdenie. Egyik az, hogy a XVI. századi magyar magánjog rendszerét kellett követnie, melynek logikája még jogtörténeti alapon nincs feldolgozva. Rendszeres magánjogi kézikönyveink csak majd három évszázaddal később keletkeztek, már megváltozott jogviszonyok között, a római jog elméleti hatása alatt. Fel kellett tehát fedezni a magyar magánjog intézményeinek logikus rendszerét, úgy ahogy azt a XVI. század jogászai látták és ezt a rendszert úgy kellett papírra vetni, hogy a mai magyar jogászok megértsék. Ezt a feladatot V. kitűnően oldotta meg. A királyi adományozásból indult ki és a kor logikájának megfelelően ebből vezette le az egész magánjogot. Általában a Quadripartitum rendszerét követte, mely teljesebb és logikusabb a Tripartituménál. Ezt csak akkor hagyta figyelmen kívül, ha az a magánjog logikájába nem illő sorrendet követ. Pl. a bányák jogát a Qu. az I. r. 8. c-ben a közjog tételei között tárgyalja, míg Viczián igen helyesen a dologi jog függelékeként említi. A másik nehézség az volt, hogy V. feladata csak a Qu-ban foglalt magánjog ismertetése volt, sőt közelebbről ama magánjogi tételekkel kivánt foglalkozni, melyek a Qu-ban megvannak, a Tripartitumból ellenben hiányoznak. Mellőznie kellett tehát azt, amivel sem a Tr., sem a Qu. nem foglalkozott, mint pl. a házassági jogot és a kötelmi jog nagyrészét is. Ezt a nehézséget Viczián úgy oldotta meg, hogy részletesen és rendszeresen csupán a királyi adományozáson alapuló dologi jogot tárgyalta, egyebekben megelégedett a nemesi kiváltságok (személyi jog) és a gyámság (csalági jog) rövid vázolásával, mert a Qu. kötelmi, családi és örökösödési jogi tételei elégtelenek arra, hogy azokból a magánjog megfelelő tételeit ismertesse. V. kutatásaiból megállapítható, hogy a Qu. a nemesi magánjog szabályai tekintetében nem tér el a Tr-ban foglalt jogintézményektől, legfeljebb a török hódítás folytán beállott szükségszerűség és néhány modernebb elv tekintetében kiegészíti azokat. Igen fontos ez a megállapítás a Tr. sokat vitatott eredetisége szempontjából. Történelmi adataink szerint ugyanis a Qu. ellentervezet volt. Elkészülte után Ferdinánd királynak., tehát Werbőczy legnagyobb politikai ellenfelének kellett bemutatni. És a szerkesztőbizottság nem tudott mást irni a magánjog tételeiről, mint hogy Ferdinánd király előtt a Tr. tételeit ismételje. Ez minden okleveles igazolásnál jobban mutatja, hogy Werbőczy munkájában az élő szokásjogot adta elő.