Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

42 IRODALOM. A Qu. szerkesztőbizottságának az az eljárása, hogy a magánjogban a Tr. tételeit ismétli, legkevésbbé sem minősíthető az epigonok szolgai utánzásának. Ezt mutatja a Qu. perjogi anyaga, melyben a magánjoggal éles ellentétben számos újítást találunk. A Qu. szerkesztői több helyen (Praefatio VI. 1. III. r. 14, 15, 106 stb. c.) macuk is megmondják, hogy némely perjogi szabály tekintetében újításokat akarnak bevezetni. Ennek oka egyrészt, hogy a perjog a külső változások tekintetében érzékenyebb, és könnyebben változik (Pl. a magyar polgári perjog milyen óriási változásokat szenvedett merőben történelmi események hatása alatt, a Pp. életbelépésétől máig), másrészt, hogy a magyar perjog Werbőczy korában még erősen középkori jellegű, mely az újkori eszmék térhódításával reformra szorult. A magánjog azonban a politikai változások hatása tekintetében kevésbbé érzékeny és valószínű, hogy a Tr. összeállításától a Qu. szerkesztéséig eltelt fel évszázad alatt nem sokat változott. A Qu. szerkesztői által beiktatott magánjogi újítások fontosabbjai V. megállapítása szerint: a hűtlenségben elmarasztalt ingatlanainak egyharmadrészét a sértett magánfél kapja, ha van ilyen (Qu. II. 14.) a hűtlenség miatt elitéltnek adott kegyelem nem mint új adományozás, hanem mint a régi helyzet visszaállítása értelmezendő (II. 8.) a zálogbirtok után kamatot szedni szabad (II. 67.) bár a pénzkamat iránti követelés a nemesi bíróságoknál nem érvényesíthető (III. 81.) az armális levél csak akkor érvényes, ha azt a megyében szabályszerűleg kihirdették (I. 14.). Ehhez hozzátehetjük, hogy érdekes újítás, melvet csak egy évszázaddal később foglaltak törvénybe (1630 XXX. t-c. 5. §.) stb. Ez újításokon végig tekintve általában azt állapíthatjuk meg, hogy egyrészt a török hódítás okozta szükségszerűség, másrészt a terjedőfélben lévő újkori római jogi méltányossági logika következtében létesültek. A Qu. új magánjogi tételeinek eredetét V. nem kutatja, bár e kutatásnak legalább egy részét könnyen le lehetett volna folytatni, hisz részben törvényi átvételek. (Pl. a Qu. II. 14. nota infidelitatissal sújtja a török előli menekültek fosztogatóit, az interregnum alatti fosztogatókat, azokat akik a magyar várakat külföldiek részére elzálogosítják — az 1498. LXXIIL, 1492. CVII., 1486. XXXII. t-c-k nyomán). Ezt^V. nem veszi észre. Viczián különösen a Qu. I—II. részével foglalkozik és említést tesz néhány fontos közjogi és perjogi szabályról is, melyek e részekben foglaltatnak és amelyekről eddig a Qu-val kapcsolatban jogtörténészeink meg nem emlékeztek. így az adómegajánlási jogról (I. r. 20. c), a nemesek részleges adózási kötelezettségéről (I. r. 20, 22, 23. a), a perbeli eskütársak számának csökkentésére irányuló törekvésről (II. r. 24. c. stb.). Kár, hogy e tételeket nem ismerteti, csupán annyit jegyez meg róluk, hogy nemzeti irányúak és nem szolgálnak idegen érdekeket. Szerző alapos és áttekinthető munkájának értékét legfeljebb helyenként nem eléggé világos stílusa csökkenti. így jegyzi meg a 17. l.-ou, hogy a Qu. nem ismeri a nemesség aktív ellenállási jogát. E megjegyzés nyilván csak a Qu. I. r. 19—24. c.-kre vonatkozik, melyek a nemesség kiváltságait foglalják össze és nem általában a Qu.-ra, hiszen azt már Illés József megállapította (fent i. m. 8. 1.), hogy a Qu. eredeti szövegének I. r. 2. cime szószerint tartalmazza az Aranybullát, melynek záradéka az aktív ellenállási jog. Teljesség kedvéért helyre kell igazitanunk V.-nak néhány lényegtelen elírását, melyek tán a latin szöveg félreértéséből származtak, így V. állandóan 72 márkát kitevő egy aranyról beszél (pl. 56. 1.) a Qu. szövegében szereplő 72 frt-ot kitevő egy aranymárka helyett. (Pl. Qu. II. 53,) A Qu-nak azt a rendelkezését, hogy a végvárak feladóinak „rex nisi cum consensu regnicolarum gratiam facere potest." a 26. 1-on úgy érti: „ezeknek az országlakos urak hozzájárulásával sohasem lehet ke-