Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD 29 lyok alkalmazásának eseteivel foglalkozni, hiszen vitán felül áll, hogy ily rendszabályok a törvényhozókkal szemben a mentelmijog sérelme nélkül nem alkalmazhatók. Sőt ilyen kényszerrendszabályok kilátásba helyezésével idézés kiboosátásának sincs helye. Azt kívánom tehát vizsgálni, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt ügyek tárgyalásával és eldöntésével érintheti-e a parlamenti tagok sérthetetlenségének jogát? A mentelmi jog ama része, amelyik itt tekintetbe jöhet: a sérthetetlenség joga, mint tudjuk, abban áll, hogy az országgyűlési tag ellen, — Nagy Ernőt idézem — egyedül a ház engedelmével indítható meg fenyítő eljárás, bűnügyi vizsgálat, (ideértve a kihágásokat is) és a törvényhozó a tettenérés esetét kivéve egyedül a ház engedélyével tartóztatható le. Kiegészítem e definíciót még azzal, hogy fegyelmi eljárás indításának sincs helye parlamenti taggal szemben az illető ház engedélye nélkül. Hogy a felvetett kérdést gondosabban elbírálhassuk, szükségesnek látom az országgyűlési tagok sérthetetlenségi jogának minéműségét jobban szemügyre véve megállapítani és szabatosan megrajzolni, hogy hol van azoknak a bírói avagy hatósági intézkedéseknek a határa, amelyen túl ki kell kérni az illető ház hozz\ájárulását, ha az intézkedés parlamenti tagot érint. Kétségtelen, hogy a parlamenti taggal szemben is korlátlanul lehet bírói és közigazgatási intézkedéseket tenni, eljárásokat folytatni. (Polgári perek; tanúzásra idézés kényszerrendszabályokkal való fenyegetés nélkül; adókivetés, adóbehajtás és közigazgatási eljárások és intézkedések óriási köre.) A törvényhozó kikérése úgy az eddigi joggyakorlat szerint, mint az irodalomban olvasható vélemények nagy többségének egybehangzó álláspontja szerint — amelyet én is osztok — csak akkor válik szükségessé, ha valamely bírósági, vagy hatósági eljárás olyan lehet, amely a parlament tagját hivatása teljesítésében 1. ) akár fizikailag akadályozhatja; 2. ) akár lelki megfélemlítéssel megfosztja a törvényhozói hivatás megkivánta függetlenségtől, azaz befolyásolhatja. A keresett határ megállapításánál tehát azt kell wizsgálmink és eldöntenünk, hogy a hatóság vagy bíróság által megindítani akart eljárás birhat-e oly következménnyel, hogy a törvényhozót meggátolja hivatásában vagy lelkileg terrorizálván őt befolyásolhat ja-e? A büntető eljárás, rendőri eljárás kétségtelenül bírhat ilyen hatással. De a törvényhozói hivatás ellátásának akadálya lehet a tanúkénti idézés is, ha abban kényszerrendszabályokra történik hivatkozás. A fegyelmi eljárás megindítása és folytatása viszont a törvényhozót az e hivatás megkívánta lelki függetlenségtől fosztja meg. A mentelmi jog forrását tevő jogszokás is ennek megfelelően fejlődött ki s ezért csak az ily eljárások megindítása előtt kell kikérni a parlamenti tagot. Az illető ház viszont, minthogy a mentelmi jognak nem az a célja, hogy az igazságszolgáltatással szemben mintegy szabadságlevelet adjon, vagy hogy a törvényhozót a hatósági jog alól kivegye, a mentelmi jog helyes kezelésének mikéntje szempontjából azt kell, hogy vizsgálja, vájjon az az eljárás, melyet indítani akarnak, nem indokolatlan „zaklatás" akar-e lenni. Nem hamis ürügy felhasználásával akarják-e a parlamenti tagot akár fizikailag akadályozni, akár lelkileg befolyásolni. Nézzük már most ezzel a szemmel, hogy a közigazgatási bíróság mi módon, mily perrendi eljárással vonja be a panaszossal ellenérdekű magánszemélyeket az eljárásba. Erre vonatkozólag alaptörvényünk rendelkezik; még pedig — mint tudjuk — úgy, hogy a bíróság a panaszirat második példányát a bepanaszolt félnek kézbesítteti azzal a figyelmeztetéssel, hogy jogában áll azzal szemben védiratot benyújtani. Kétségtelen tehát, hogy a panaszoséval ellenérdekű magánszemélyek bevonásának módja a közigazgatási bíróság előtti eljárásba még innen van azoknak a bírói és hatósági intézkedéseknek határán, amelyen túl az intézkedés zaklatásnak vagy illetéktelen befolyásolásnak lehetne eszköze és amikor már ki kellene kérni az eljáráshoz az illető ház hozzájárulását. Kétségtelen hát, hogy ez az eljárás nem alkalmas arra, hogy a törvényhozót fizikailag gátolja hivatásában, vagy lelkileg terrorizálván őt, befolyásolhassa magas híva-