Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

28 DR. PUKY ENDRB Ez a javaslat a természeténél lógva az 1871. év óta a bírói és ügyészi szervezetet érintő legnagyobb hatású törvény. Ha a mult évi egyéb törvényhozási munkát szemléljük, ezúttal is meg kell állapítanunk, hogy a törvényhozás munkájában ezúttal is fel lehet ismerni! a kormánynak munkatervében foglalt azt a törekvését, hogy minél kevesebb jogszabály alkottassák. Az elmúlt évben hozott törvények közül különösen kiemelendő az 1935:IV. t.-c, amely az erdőkről és természetvédelemről szól és annak nagy jelentőségű teljes kódexét alkotja. Az V. t.-c. nemzeti kultúránk egyik legjelentősebb intézményét örökíti meg a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudományegyetemet alapításának 300. évfordulója alkalmából. A XII. t.-c, amely légvédelemről szól, nevezetes büntető rendelkezéseket foglal magában és újabb vétségek meg bűntettek tényálladékát határozza meg. A IX. t.-c. meghosszabbítja a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. t.-c.-ben a minisztériumnak adott felhatalmazást, amelynek oka gazdasági helyzetünkben rejlik és amely miatt továbbra is meg kell abban nyugodnunk, hogy a kormánynak a pillanatnyi szükséghez képest meg kell adni azt a felhatalmazást, hogy sürgősen rendeletileg intézkedhessék; ezúttal is kiemelem azonban, hogy c kormány felelőssége biztosítéka annak, hogy ez a felhatalmazás hazánkat a jogállam jellegétől meg nem fosztja. Dr. Puky Endrének, a m. kir Közigazgatási Bíróság elnökének 1936. január 13-án tartott évnyitó beszéde. Az elmúlt év nagy részében, jó második felében a nagyközönség fokozott figvelemmel fordult bíróságunk felé; bíróságunk az érdeklődés középpontjába került. Az általános képviselőválasztások ellen érvényesített panaszok, az úgynevezett petíciók keltették fel ezt az élénk érdeklődést, amely át fog nyúlni a jelen év sorára is. Ezt az érdeklődést természetesnek és örvendetesnek tartom. Örvendetesnek pedig azért, mert felfogásom szerint minden közintézménynek csak örülnie kell, ha a nagyközönség érdeklődése felé fordul, mert így válik ismertté működésének jelentősége, becsültté munkájának lendítő ereje. Éppen egy ilyen peticiós ügyben hozott ítéletünk nyomán a mentelmi joggal kapcsolatban nevezetes közjogi elví kérdés merült fel: vájjon a közigazgatási bíróság meghozhatja-e ítéletét anélkül, hogy a törvényhozó testület tagját — kire az ítéleti rendelkezés kiterjed — az illető háztól kikérje? Nemcsak a bíróság ítélkező tanácsát foglalkoztatta e kérdés, hanem — és talán még nagyobb mértékben — a közvéleményt is, sőt magát az országgyűlés felsőházát is, mely aztán úgy határozott, hogy a bíróság szóbanlevő ítéletének meghozatala előtt nem volt szükség a mentelmi jog felfüggesztésére; hogy tehát a bíróság a mentelmi jogot nem sértette meg. Most, amikor a felsőház meghozta a bírósági ítélettel kongruens határozatát és a parlamenti és sajtóbeli élénk vita elcsendesedett, nem kell attól tartanom, hogy az elfogultság vagy érdekeltség színébe keveredem, ha e nevezetes kérdésben én is elmondom véleményemet, sőt úgy érzem, hogy a tárgyilagosság teljes távlatából most már nekem is szabad, sőt kell hallatnom szavamat. Túlnyomóan olyan jogi szempontokat kívánok kidomborítani, amelyek eddig egyáltalán nem, vagy nem kellő alátámasztással lettek hangsúlyozva. A szóbanlevő eset napvilágra hozta azt a bíróságunk életében eddig fel nem merült kérdést, hogy a közigazgatási bíróság eljárása érintheti-e egyáltalán az országgyűlési tagok sérthetetlenség! jogát? Ha igennel kellene felelnünk e kérdésre, számos esetben kellene ítélkező tanácsainknak megfontolniok az eléjük kerülő vitás ügyek érdemi tárgyalása és határozataik meghozatala előtt, nem sértik-e valamely parlamenti tagon keresztül a törvényhozó testület jogát? E kérdés vizsgálatának során nem kívánok az ennél a bíróságnál — rendkívüli esetekben bár, de mégis — szükségessé válható kényszerrandszabá-