Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Hitelezési kötelezettség

326 DR. BLAU GYÖRGY. szerződésnél21) az a generális szabály, hogy a naturálszolgáltatással kell előljárni. Vagyis hogy a bért, haszonbért, a szolgálati illetményt elvileg csak utólagosan: a bérlemény használatának megtörténte, a munka elvégzése után kell megfizetni. Abban egyébként, hogy mindig a pénzzel fizető fél élvezze a hitelt, alig lehetne elvi magot vagy belső indokoltságot találni. Helyesebb szerződési tipusonként külön vizsgálni, hogy melyik fél hitelképesebb, azaz melyiknek kisebb rizikó hitelt nyújtani ? másfelől hogy melyik képesebb várakozni, azaz a hitelt nyújtani ? Az ilyen szempontoknak a kombinálása adhat aztán kellő irányítást de lege ferenda. Pl. bérletnél meggyőzőbbnek látom, a jelzett országos elrendezéssel ellentétben, a budapesti lakbérleti szabályrendeletet, amely szerint: „A bért mindig előre . . . kell fizetni".22) Míg ugyanis az a kockázat, hogy a bérlő nem fog fizetni, még a bérbeadó törvényes zálogjoga mellett is magas, addig úgyszólván képzelhetetlen, hogy a bérbeadó a bér felvétele után ne nyújtsa a bérleményt.23) Ugyancsak a munkavállalók kisebb hitelképessége indokolja, hogy munkájukat csak elvégzése után fizetik: szegény és így végrehajthatatlan munkástól, cselédtől a bér előlegezése után a munka elmulasztása esetében nem lehetne sem kártérítést kapni, sem a munkabérösszeget visszakapni. Már a munkavállalók magasabb kategóriáinál az élet törvény nélkül is az illetmények előzetes folyósítását alakítja ki (u. n. tiszti fizetések stb.). A tényleges elrendezések mikéntjében természetesen része van a gazdasági, politikai hatalomnak is. Egyébként az ilyen elkerülhetetlen hitelezések hátrányait csökkenteni igyekeznek a szerződések is, a jogszabályok is oly módon, hogy lehetőleg rövid időtartamú egységekre tagolják a naturálszolgáltatásokat s minden ily egységet külön fizettetnek meg. Ezáltal szűkebb mérvűre korlátozzák a hitelezési kényszert: napszám, hetibér, kétheti, havi illeíményfizetések; havi és „éves" (nem hosszabb) lakbérletek, de utóbbiaknál is negyedévi, sőt ezidőszerint havonkénti bérfizetés stb. Az utólag fizetett munkavállalók rászorultságának (szegénységének, megélhetésének) a szempontját érvényesítheti egyrészt bérelőleghez való joguk statuálása,24) másrészt az utólagos bérfizetési periódiusoknak kógensen rövidre szabása.25) 26) 21 MTjav. 1552. Opt. 1156. BGB. 614. Svájci Obl.-R. 333 22 Az 1936. évi szabályrend. 18. §-a. Ugyanígy az 1909. évi szabályrend. 8. §-a is: „A bér mindig előre fizetendő. . 23 Pláne folytatólag (a második hónaptól stb.), amikor a bérlő már benne ül a bérleményben, birtokban van és csak perrel lenne kitehető. 24 MTjav. 1552., 2. bek. ( Él-e ez már ma is?) Svájci Obl.-R. 334. Opt. 1156. 25 Svájci Obl.-R. 333. szerint a törvényinél csak rövidebb időszakokat lehet kikötni, tehát csak az alkalmazott javára lehet eltérést statuálni. 26 V. ö. Mózes törvényét: Ne tartsd éjjelen át a béres megdolgozott bérét magadnál reggelig (III., 19., 13 ); a szegény és szűkölködő béresen ne erősza-