Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Hitelezési kötelezettség

HITELEZÉSI KÖTELEZETTSÉG. 327 Törvény és irodalom többnyire együtt szokták emlegetni az egyik fél előreszolgáltatási kötelezettségének különböző — a dolog természetéből, a felek megállapodásából, a szokásból, a jogszabályból eredő — eseteit.27) Túlmessze vezetne az a kérdés, hogy miért kötelezi a felek megállapodása egyiküket oly sokszor és többnyire tipikusan €gyirányban az előreszolgáltatásra olyankor is, amikor a jogviszony természete nem akadályozná a kézen-közön teljesítést (pl. kereskedők eladásainál). Erészben elégedjünk meg azzal az utalással, hogy igen tág körben gyakorlatilag lehetetlen a vállalkozás tömeges hitelnyújtás nélkül.28) E tényt jól ismerik mindennapi tapasztalataikból a magyar ügyvédek is, akiknek a törvény hiába ad kifejezetten jogot arra, hogy a hitelezést magukról feleikre hárítsák,29) mert e joguk érvényesitését az élet, kevés kivétellel, lehetetlenné teszi. Tudjuk végül természetesen, hogy hiteleznek és a hitelezés kötelezettségét vállalják olykor szívességből, gyakran pedig előnyért, ellenértékért is: kamatért, haszonrészesedésért, hallgatagon magasabbra tett vételárért stb. Ez az a kör, amelyben a hiteluzsora elleni védelem esetleg aktuálissá válik. Teljesség kedvéért említsük meg röviden, hogy vannak a jogrendnek egyes állandó, bár kivételes rendelkezései, továbbá tágkörü, de temporár intézkedései, amelyek — a szabályszerű helyzettel szemben — bizonyos feleket néha hitel adására, többször pedig a már adott vagy egyébként előálló hitelnek, birtokonkívüliségnek a meghosszabitására kényszerítenek. Az oktroyált halasztással szemben olykor viszont biztosítékadást ok+royáí a jog az adósra, esetleg kezesére, megajándékozottjára stb.30) Példák a hitelezésszerü helyzetek kikényszerítésére: a beszámítás kizárása a különleges rendeltetésű követelésekkel szemben;31) koskodjál . . . , az nap add meg a bérét, le se menjen fö.ötte a nap, mert szegény ő és vágyódik az után az ő lelke . . . (V., 24., 14—15.). Tehát: naponkénti fizetés, a mindennapi kenyér biztosítására, — innen a „TagiŐhner", „napszámos" megjelölése is. 27 KT. 335., 2. mondata : „megállapodás, vagy az ügylet természete, vagy a kereskedelmi szokás szerint ..." — MTjav. 1130. egys^erűen : „az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elül kell járnia." — Ugyanígy BGB. 320. — Svájci Obl.-K. 82. : „nach dem lnhalte oder der Natúr des Vertrages ..." — V. ö. Ehrenzweig, System d. österr. alig. Privatrechts, II. kiad. (1928.), II/l. kötet, 212. 1., 321. §. sub I. 28 Fehr, Recht und Wirklichkeit (1927), 54. 1.: A kereskedő nem köteles hitelre eladni, de ha nem teszi, hamar bezárhatja a boltját. — A verseny pedig a kihitelezések fokozására is ösztönöz : Az OHE. jelentése (1926—1936.), 53. 1. 29 Ügyv. rendtartás 54.: Az ügyvéd a reája bízott ügyben . . - kiadásainak, úgy időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdíjt, s mindezek aránylagos előlegek általi fedezését követelheti az általa képviselt féltől. 30 Emlékszünk, hogy az első hitelrögzítő egyezményeknél — amelyek oktroy és szerződés keverékei voltak — a hitelezők hasonló követelményeket támasztottak, pl. hogy a halasztás ellenében vállaljanak kezességet a nagybankok, az állam stb. 31 PHT. 470.