Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

320 DR. KARTAL IGNÁC „akit egyénisége, jelleme és erkölcsi lulajdonságai az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá tesznek". Ez a kellék-definició egyfelől túlzottan evidens, másfelől megfejthetetlenül homályos. Evidens annyiban, amennyiben mindenféle intellektuális foglalkozás — sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy mindenféle foglalkozás — csak erkölcsi megbízhatóság mellett gyakorolható sikeresen. (A törvény és a közönség az iparostól is megkívánja a megbízhatóságot). De megfejthetetlenüí homályos, hogy az ügyvédre konkretizáltan miben áll az erkölcsi megbízhatóság ténye. A Javaslat ugyanis semmiféle támpontot nem ad a felvétel felől határozni hivatott hatóságnak, hogy mitől tekintse az ott szóbanforgó egyéniségi, jeliemi és erkölcsi kelléket megvalósultnak. Nem úgy van már, mint volt régen! Régen, az immár kiöregedettnek kikiáltott 1874. évi XXXIV. tc. hatályának idején a felvételi technika e kérdésben még igen fejletlen volt: nem kellett egyéb, mint a sablonos erkölcsi bizonyítvány és a Principális úr bizonyítványa a jelölt kifogástalanságáról. A Javaslat az indokolás általános részében nagyon szívhez szólóan kifejti, hogy ez neki nem elég, neki az is kell, hogy a felvételt kérőben legyen egyéniség, legyen jellemszilárdság és legyen erkölcsi fensőbbség! Ennek a rendkívül tiszteletreméltó, megtisztelő és rokonszenves célkitűzésnek megvalósításával azonban a Javaslat adósunk marad. A megoldás a maga egészében valahogy nagyon laza és nyugtalanító. A 45. §-nak fentebb idézett 2. pontja nem megvalósítás, hanem az indokolásbeli célkitűzésnek egyszerű megismétlése. Növeli a zavart, hogy a felvétel tárgyában eljáró bizottság az 50. §. értelmében csak a felvétel megtagadását köteles megindokolni, ellenben a felvételi kérelemnek (vagy mint a Javaslat megint csak lapsus folytán mondja : a felvételnek) helyt adó határozat tekintetében nem áll fenn az indokolási kötelesség. Fellebbezésnek azonban nemcsak az indokolással ellátott megtagadó, hanem (a kamara ügyésze és a kir. ügyész részéről) az indokolással el nem látott helyt adó határozat ellen is van helye. Ezek a sűrű ködben lebegő dolgok a jogászi gondolkozásba sehogyan sem illeszthetők be. Ha a fellebbezés elintézése a főfelügyeleti hatósághoz volna utalva, akkor megint politikumra kellene gondolnunk, — és a bírálatnak el kellene hallgatnia. De nem oda van utalva, hanem az ügyvédi kamarák országos bizottságához. Ennek folytán annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a törvényalkotó a Javaslat 45. §. 2. pontja és az ezzel összefüggő 47—50. §§-ok megfelelü átdolgozásával el fogja oszlatni a fentebb említett sűrű ködöt. 5. A 67. §., amely a „helyettes ügyvéd" nevü új ügyvédi kategóriát intézményesíti, — 3. bekezdését e mondattal kezdi: „A helyettes ügyvéd .... ügyvédi biztosíték letételére nem köteles"* Erőteljes lapsus/ A Tervezetnek az ügyvédi biztosítékra vonatkozó részét a Javaslat nem tette magáévá — ennek folytán