Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

316 DR. PETHÖ TIBOR Viszont nincs kizárva az sem, hogy aggálytalan igazgatóságát a per megindítására utasítsa, vagy az igazgatóság által elhatározott perindítást határozatával meghiúsítsa. Mindez abból következik, hogy a közgyűlés a r. t. leg­magasabbfokú akaratelhatározó szerve, melynek hatásköre még az igazgatóság és felügyelőbizottság megválasztására, elmoz­dítására és felmentésére is kiterjed. Abból azonban, hogy az igazgatóság határozatát a közgyűlés utólag megváltoztathatja, nem következik az, hogy az igazgatóság saját jogkörében hozott határozata nem teljes érvényű és harmadik személyekkel szem­ben végérvényes elhatározás, hanem csupán az, hogy a r. t. is úgy, mint a természetes személy, álláspontját szabadon helyes­bítheti a nélkül azonban, hogy harmadik személy jogán vala­mely sérelem essék. Végeredményben tehát a közgyűlés minden esetben határoz­hat igazgatósági tagjai ellen indítandó perek kérdésében. Csupán két olyan eset van, mikor a r. t. kárigényének érvényesítése kizárólag a r. t. közgyűlésének akaratától függ, illetve az igény perbeli érvényesítésének egyenesen feltétele az, hogy a per­indítást a társaság közgyűlése határozta légyen el, mégpedig mikor megtévesztve a már megtörtént felmentés ellenére hoz határozatot és mikor a vétkes igazgatósági tagok működése alatt határozza el igénye érvényesítését. A közgyűlésnek ez az állásfoglalása nem hasonlítható az alak­szerű ügyletek megkötésénél szükséges formaságok elvégzéséhez. A közgyűlés tényleg mintegy megalapítja a társaság igényét hatá­rozatával, mert az előbb említett két esetben egyedüli olyan szerve a társaságnak, mely alkalmas arra, hogy az igény érvényesítése iránt szándékot és elhatározást, tehát akaratot nyilvánítson. E nélkül az akaratnyilvánítás nélkül az igazgatósági tagok vétkes magatartása csupán tényállás marad, mely tényállás alapján a r. t. érdekei­nek megsértését bár észleli, annak helyreállítását nem kívánja, tehát jogellenes cselekményből eredően igényt nem támaszt, kö­vetelést nem származtat. Marad tehát egy puszta, kötelem előidé­zésére alkalmas tényállás, melyre az r. t. követelést alapíthatna, — lappangó követelés — ezzel a jogával azonban nem éi. Egész más a természetes személy helyzete, mert az igaz­gatósági tag jogellenes cselekménye folytán megkárosítva nem köteles formaszerinti akaratkijelentést tenni. Az akaratelhatározás nem formális jogügylet, a természetes személy akaratelhatáro­zása esetleg egy gondolatvillanás, minek megtörténtét azonban a jogrend vélelmezi. így tehát a sérelmet szenvedett hitelező örököse jogelődje jogán tekintet nélkül arra, hogy a jogelőd kártérítésre vonatkozó igényét szóban vagy írásban kifejezésre juttatta volna, jogelődje kárigényét érvényesítheti a tudomására jutott puszta kötelem előidézésére alkalmas tényállás alapján is. A r. t. akaratelhatározó szerve az igazgatóság, illetve köz­gyűlés, mely éppen szerkezete következtében nem képes hall-

Next

/
Thumbnails
Contents