Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - A törvényhozó akarata

A TÖVÉNYHOZÓ AKARATA. 295 Ihogy a törvény megalkotásánál nem érvényesülnek kellő mértékiben azok az alkotó elemek, amelyek az eszményi színvonal megközelítését biztosítják. Ezek a kivételes állapotok különösen rendkívüli időkben aránytalanul nagy túlsúlyra tehetnek szert és tartóssakká válhatnak, aminek következtében a törvénytisztelet elveszti éltető erejét és abba legkevésbbé azzal lehet lelket verni, ha ilyen körülmények között sem tágítunka törvényhozó eredeti akaratnyilvánításának az érvényesítésétől. A tökéletlenség nem szűnik .meg azzal, ha a csalhatatlanság kényszerzubbonyába gyömöszölik. Még ha volna is alap annak a föltételezésére, hogy a törvények az egész világegyetem szellemi és erkölcsi kincstárának a műhelyéből remek munkák gyanánt kerültek ki, akkor :sem volna fölösleges módot keresni annak a lehetővétételére, .hogy a régebbi jogelvek és jogszabályok a jogalkalmazás terén mindenkor hozzásimuljanak az egészen új vagy lényegesen megváltozott életviszonyokhoz. A törvényhozás nem elég mozgékony ahhoz, hogy ennek az életszükségletnek mindenkor közvetlenül a nyomában lehessen és ennélfogva a törvények életképességének a biztosítására nem létezik gyorsabb és alkalmasabb kisegítési mód, mint a törvényhozói akarat fogalmának a jogalkamazásban megfelelő tágítása. Azelőtt sem volt egészen ismeretlen a jognak az a veleszületett fogyatékossága, amely szerint akárhányszor saját lényegének a megölőjévé válhatik, de ez az öngyilkos tulajdonság mostanában közszemlére került különösen annak a következtében, hogy egyes nemzetek a megfojtás veszedelmétől úgy menekültek meg, hogy a „jogi állapot" ölelő karjait egyszerűen lerázták magukról. A jogi kötelezettségtől való megszabadulásnak ez előtt az új divatja előtt talán szemet is lehetne hunyni, ha a divat a valóban elviselhetetlen és nyilván igazságtalan kötelezettségek területére szorítkoznék, de nem igen maradhat elszigeteltségben az olyan példa, amely szemlélteti, hogy más irányban könnyebben és biztosabban lehet célhoz érni, mint a törvény rögös útján. A jogi korlátokat az élet természetesen nem nélkülözheti, de az életnek nem kevésbé arra is szüksége van, hogy ezek a korlátok magát az életet meg ne nyomoríthassák. A törvényhozói elgondolások a cél biztosítására szolgáló feltevések egész sorozatán alapulnak. Ezek a feltevések nem szorítkozhatnak a törvényalkotásban közvetlenül résztvevő személyek elgondolásaira, hanem a legnagyobb mértékben rászorulnak mindazoknak a tanításoknak bekapcsolására és fölhasználására, amely tanítások a tudomány eredményeiként évezredeken át fölhalmozódtak. Ezenkívül a Jehető tökéletesítés céljából a törvényhozói akaratba azt a további alkotóelemet kell bele vélelmezni, hogy a törvény az alkalmazás időpontjában is megfelelhessen a tudomány álláspontjának. A tudománynak természetesen csak vitán felülálló álláspontjáról lehet szó.