Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Rácz György: Az analógia alkalmazásának problémája a büntetőjogban

290 SZEMLE. június 6-án hozta, a felülvizsgálati kérelem július 2-án adatott be és a felülvizsgálati tárgyalást a kir. Kúria október 22-ére tűzte ki; a másik ügyben a felülvizsgálati kérelem június hó 28-án adatott be és a felülvizsgálati kérelem tárgyalása október 27-ike. (Közbeesett a nyári szünet.) Az évtizedeken át joggal felpanaszolt kúriai határidőkkel szemben ez páratlan fejlődés a jó, sőt a tökéletes felé. Nem sürgős ügyekben, normális ügyekben ily rövidek a terminusok. Szinte oly rövidek, hogy alig marad ideié az ellenfélnek válaszirat adására. De az alsóbb fokon is az ügyvédek alig győzik követni munkájukkal a bíróságok rövid határidőit. Csak egyes Ítélőtáblai tanácsoknál kedvezőtlenek a határidők, fiimondhatni: soha ily^n jól nem funkcionáltak bíróságaink a gyors elintézés szempontjából. És épp ezen időkben ejtsünk változtatásokat a perrenden? Azok az észrevételek, amelyeket a Budapesti Ügvvédi Kamara a Pp. reformjavaslatának előadói tervezetéről az igazságügyminiszternek átnyújtott, kimerítően, behatóan és objektíven tárgvalják a tervezetet a k&i, a bíróságok és az ügyvédi kar szempontjából. Helyesnek véljük, hogy jelen számunk és további számaink e tárgyról hozandó cikkein kivül kivonatosan közöljük a Kamara észrevételeinek egyes részeit. Ezek egymáshozfűzésével a magunk kritikáját is adjuk. Ehhez hozzáadjuk, hogy a magunk részéről elegendőnek tartjuk, ha a Pp. életbelépte óta ejtett változtatásokat a Pp. egységes rendjébe foglalják, de egyúttal lehetőleg lebontják az időközi változtatások javarészét, különösen azokat, melyek a törvényszéki társasbíróságokat leépítették. A legszükségesebb reformot pedig a helyes kinevezésekben és a törvényszéki felebbezési tanácsok megerősítésében véljük. Szószerint idézzük a Kamara észrevételeiből a köveikezőket: ... Az oly mélyreható változtatások, amilyeneket a Tervezet eszközöl, — melyek az állampolgárok fontos jogait, nagyjelentőségű gazdasági érdekeit és egyéb javait is érintik, kell, hogy kellő előkészítésben részesüljenek. . . . Semmiféle különös okot nem látunk fennforogni a javaslatnak sürgős tárgyalására ... A háborút követő időkben az alaptörvényen különböző módosításokat vittek véghez, amelyek legfőbbjei: az értékhatárok felemelése, a szóbeli tárgyalások helyébe nyilvános előadások rendszeresítése, a törvényszékeknél, mint elsőfokú bíróságoknál a társas bíráskodásnak úgyszólván teljes megszüntetése; e módosítások némelyike a Pp alapelveit is érintette. A jogkereső közönség köréből mindinkább követeilék a Pp. eredeti szabályaihoz való visszatérést. ... A bíróságok munkaterhe a pénzérték állandósulása, a gazdasági forgalom csökkenése és az egyszerűsítési törvények folyományaképpen minden fokon lényegesen csökkent úgy, hogy ma már a peres eljárás gyorsaság tekintetében semmi kívánnivalót nem hagy fenn. Ha némely per kivételesen hosszabb ideig, tart, ez vagy az illető ügy természetében, vagy szórványosan az illető bíró működésében, vagy itt-ott abban is találja magyarázalár, hogy némelyik szakbíró vagy szaktanács túl van halmozva perekkel. Ezektől a kivételes jelenségektől eltekintve a perek általában normális idő alatt nyernek befejezést. ... A helyesen alkotott s a gazdasági és egyéb változásokhoz alkalmazkodó, hozzámódosított jogszabályok mellett a perek száma a normális mértéket sohasem fogja meghaladni. Ha adott helyzetekben mégis a perek túlságos mérvű szaporodását észleljük, akkor nem az értékhatárok emelése, a jogorvoslatok megnehezítése vagy kizárása a helyes gyógyszer, hanem a bajt gyökerében orvosló érdemi jogalkotás. Így pl. kellő időben megalkotott valorizációs törvény a valorizációs perek nagyrészét megelőzhette volna. . . . Arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy a polgári peres eljárás szabályainak módosítására, különösen pedig mélyreható reformjára az eljárás gyorsítása céljából sincs szükség. ... A Tervezet a magyar perjog eddigi fejlődésével szakítva — lényegileg a kétfoku bíráskodást kívánja a háromfoku helyébe behozni, a kir. Kúria is általában mint fellebbezési bíróság járna el, mint felülvizsgálati bíróság csak ritkábban előforduló esetekben. . . . Ezzel szemben fel kell hoznunk azt az aggályunkat, hogy a kir. Kúriának fellebbezési hatáskörrel való felruházása nemcsak nem lesz alkalmas az eljárás gyor-