Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Rácz György: Az analógia alkalmazásának problémája a büntetőjogban

.SZEMLE. 291 sitására, hanem éppen ellenkezőleg azt fogja eredményezei, hogy a legfelső bíróságon megint kisértene a restancia, amelyet oly nehezen sikerült megszüntetni. A kir. Kúriának fellebbezési hatáskörrel való felruházása még akkor is a peres eljárás lassítására vezetne, ha megvalósulási nyerne az a mindenkép elvetendő eszme, hogy a legfelsőbb bíróság mint fellebbezési bíróság háromtagú tanácsban járjon el. Ez az ítélkezés jóságának és alaposságának, nemkülönben a jogegységnek rovására esnék és leszállítaná a legfelsőbb bírósági ítéletek tekintélyét és tiszteletét. A Tervezetnek egyik fontos módosítása a jelenlepi állapottal szemben: aháromtagú tanácsi iléíkezésnek a törvényszéki eljárásban való részleges visszaállítása és így visszatérés a Pp.-ban foglalt szabályozáshoz. Ezt örömmel üdvözölhetjük. ... A rosszhiszemű pervitel megakadályozására a Tervezet azt az új rendelkezést tartalmazza, hogy az alaptalanul perlekedő fél az ellenfélnek okozott kárt megtéríteni és ezenfelül elégtételt szolgáltatni is köreles, iovábbá, hogy a felet képviselő ügyvéd a pervesztes féllel egyetemlegesen marasztalható a perköltségekben. ... Az alaptalan perlekedés miatti kártérítés és elégtétel oly fontos kérdésévé válhat a pernek, amelyet mellékkérdésként, mintegy járulékosan elintézni nem látszik indokolhatónak, alapos elintézése pedig esetleg több tárgyalást és hosszabb bizonyítást (pl. kár mennyisége) tenne szükségessé. A kártérítés és elégtétel kérdésének szabályozása természete szerint az anyagi jogba tartozik és a perrendtartásban mellékesen nem intézhető el. . . . A leghatározottabban kell azonban állást foglalnunk az ügyvédnek a féllel egyetemleges perköltségviselési kötelezettségét megállapító rendelkezéssel szemben. . . . Az ügyvédet a féllel egyetemlegesen felelőssé tenni a perköltségért nemcsak súlyos és meg nem érdemelt megrendszabályozása lenne az ügyvédségnek, ami a kar tekintélyét a bíróság előtt épugy, mint a nagyközönség előtt nagy mértékben leszállítaná, de magának a jogvédelem szabadságának és a jogérvényesítés bátorságának nagy és veszélyes akadálya lenne. . . . Sajnálattal kell megállapítani a Tervezetben megnyilatkozó azt az irányzatot, amely több intézkedésével az ügyvédi kart a bíróság által való megrendszabályozásnak teszi ki. ... A Tervezetnek ezen intézkedéseiben az ügyvédi kar működése ellen megnyilvánuló nagyfokú bizalmatlanságnak bizonyítékát kell felismernünk, amely bizalmatlanságra az ügyvédség nem szolgáltatott okot. . , . A kamarák fegyelmi bíróságai ott, ahol erre szükség volt, az alaptalan vagy rosszhiszemű pervitelt fegyelmileg kellően megtorolták és így ujabb rendszabályokra e téren szükség nincs. * Az Országos Hit el védő Egylet tiz éves tevékenysége. Az OHE jelentése ezúttal a szokottnál nagyobb terjedelemben tiz éves tevékenységének eredményeit foglalja össze. Székács Antal bevezetőjében megvilágítja azokat az okokat, amelyek 1926-ban az OHE életrehivására vezettek. Hallá Aurél dr., az OHE miniszteri biztosa, a fizetésképtelenségi iog fejlődéséről szóló, a külföldi jogrendszerek ismertetésére is kiterjedő tanulmányában megállapítja, hogy az OHE működésének kialakulásánál, a jogfejlődés általánosan érvényesülő tendenciái ismerhetők fel. A jelentés anyagát ezultal is dr. György Ernő, az OHE igazgatója dolgozta fel kiterjeszkedve mindazon kérdésekre, amelyek a hitelbiztonsági viszonyok megítélése szempontjából jelentőséggel bírnak. Különös figyelmet érdemelnek ezek sorából főkép azok a megállapítások, amelyeket a jelentés az OHE által lebonyolított, 13,000-\ megközelítő számú inzolvenciális esetből von le. Amikor az inzolvenciák a szokásos hitelkockázat keretein túlmenő lömegjelenséggé váltak, ebben a háború és inflációs évek által túldimenzionált kereskedelmi leépítés folyamatát ismerhetjük fel. A válság tetőpontján l93l-ben felmerült fizetésképtelenségek az összes kereskedők létszámának 5%-át közelítik meg, mig az 1955. év inzolvenciái már csak annak 1%-a körül mozognak. 1951. óta a kényszeregyességi esetek körében kisebb gazdasági jelentőséggel biró fizetésképtelenségek arány-