Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Az ellátás ellenértékének érvényesíthetősége az alkalmazott betegsége esetében

A PERRENDI NOVELLA TERVEZETÉNEK 90. és 119. §-ÁHOZ. 275 mokat áradattá fogja dagasztani. S a tervezett jogorvoslati reform egy olyan fonákságtól sem riad vissza, hogy pl. még a 6000 pengőn felüli szubstrátumú ügyekben is általában véve csak oly esetekben adná meg a háromfokú elbírálás lehetőségét, melyekben a kir. Ítélőtábla mint fellebbezési bíróság olyan perben járt el, mely elsőfokon csupán a felek akaratából tartozott törvényszéki helyett járásbírósági hatáskörbe (119. §.) s így míg e£v részről épen olyan ügyekben adná meg az új perrendi novella tervezete a háromfokú elbírálás lehetőségét, melyekre nézve a járásbírósági hatáskör kikötésével már maguk a felek is az egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb pervitel útját kívánták választani, másrészről a tervezet szerint a járásbírósági hatáskörnek a felek által való önkéntes elfogadása a 6000 pengőn felüli szubstrátumú perekre nézve voltaképen a kir. Ítélőtábla fellebbezési és a kir. Kúria felülvizsgálati hatáskörének kikötését jelentené. S nem kevésbé fonáknak látszik a tervezet 90. és 119. §-ának egybevetéséből kitetsző az az intézkedés, amely módot nyújtana a kir. Kúriának arra, hogy az egyébként az ő hatáskörébe tartozó fellebbezési ítélkezést a kir. ítélőtáblára bízza, aminek esetében azután a kir. ítélőtábla másodfokú ítélete ellen a kir. Kúriához felülvizsgálati kérelemnek volna helye. Vájjon ki viselné a tervezet általános szabályaival szemben ily kivételesen előálló elhúzódás és költségszaporodás terhét ? Talán az a kir. törvényszék, mely oly módon ítélkezett elsőfokon, hogy azzal szemben a kir. Kúria, ilyen kivételes intézkedés szükségességét látja, avagy talán a kir. Kúria, mely a fellebbezés elbírálásának terhét magáról a kir. ítélőtáblára hárítja ? Plósz Sándor remekmüve olyan szentnek tartja az elvet, hogy senkit illetékes bírája elől elvonni nem szabad, hogy a Polgári Perrendtartás 525. §-a teljesen elzárja a legfelsőbbfokú bíráskodási hatáskörökön kikötések által való változtatások lehetőségét és 68. §-ában a bíróküldés megengedhetőségét is szigorú és szorosan körülhatárolt feltételek közé zárja; vájjon kellőképen indokoltnak és nem önellentmondónak kellene-e egy olyan reformot tekinteni, mely egy részről csaknem teljesen megszünteti a felülvizsgálat jogintézményét, másrészről meg e jogintézménynek csupán kivételként való fenntartása érdekében megengedhetőnek találja réseket törni még olyan perjogi alapelveken is, melyek egyszersmind a mi ezeréves fejlődésü alkotmányjogunknak is lényeges részei? Plósz Sándor remekmüve végső soron azt a célt kívánta szolgálni, hogy a polgári per kizárólag az igazság érvényesülésének legyen az útja. Kétségtelen, hogy mai igazságügyminiszterünk ugyanezen cél érdekében bocsátotta a perrendi novella tervezetét a közvélemény nyilvános bírálata alá. Vigyáznunk kell, hogy pénzügyi, közgazdasági, szociálpolitikai vagy didaktikai talán csak vélt érdekek el ne gáncsolhassák a perrendtartási jogszabályok legfőbb rációját!