Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Az ellátás ellenértékének érvényesíthetősége az alkalmazott betegsége esetében

274 DR. TIHANYI LAJOS lennünk az egyes jogtételek értelmezésénél és alkalmazásánál arra a lényeges körülményre, hogy a fennti szerződéstypusnál a szerződés tárgyát az emberi munka képezi. Mindenesetre, ha majd eljön az ideje hazánkban is egyrészt a polgári törvénykönyv megalkotásának, másrészt a speciális munkaügyi jogviszonyokat szabályozó munkaügyi kódex létrehozásának, tekintettel kell majd lenni arra, hogy a fennt érintett súrlódások és ütközések kiküszöböltessenek. A PERRENDI NOVELLA TERVEZETÉNEK 90. ÉS 119. §"ÁHOZ. Irta : DR. TIHANYI LAJOS ügyvéd. A magyar anyagi magánjog nagy részében szokásjog, melynek elveit jórészt a bírói gyakorlat, a nemzet jogi közmeggyőződésének minden időkben ez egyik legnagyobb jelentőségű bányásza, fejlesztette ki és formulázta meg. Magyarország magánjogi törvénykönyve javaslatának is csak az ad jogforrási tekintélyt s az abba felvett szabály is csak annyiban bír jogforrási tekintéllyel, hogy és amennyiben valóságos élő magyar szokásjogot kodifikál. Ebben a helyzetben, a magánjognak ily szokásjogi rendszere mellett, különösen nagy a jelentőségük a polgári perrend jogorvoslati szabályainak. Hiszen azok az elvek, melyeket a nemzet közmegsyöződése szokásjoggá kristályosít ki, főleg a bírói ítéletek útján jutnak napfényre s ha az élet által felvetett s jogászi megoldást a bírói Ítéletekben váró problémák a jogorvoslati lehetőségek túlságos megszorítása következtében egyre nagyobb részükben nem juthatnak el olyan fórumhoz, melynek tekintélye s a döntés indokait feltáró tevékenysége az eseti döntés elvét, a közmeggyőződés alkatelemévé téve, szokásjogi szabállyá is emelheti, avagy ilyenként tárhatja fel, a perút igénybevétele a fefek részéről könnyen szerencsejátékká válhatik. S így megeshetik, hogy a jogorvoslati lehetőségek túlságos megszorítása a perindítások számának nem csökkenésére, hanem szaporodására fog vezetni. A polgári perrendtartás olyan reformjának a gondolata tehát, mely a felülvizsgálatnak mint jogszabálysérelmek orvoslására módot nyújtó harmadfokú elbírálásnak lehetőségét meg akarja szorítani sőt ki akarja zárni, súlyos aggályokat kell, hogy támasszon. A magánjog szokásjogi rendszere mellett a legutóbbi perrendi novellának az az újítása, mely még a felülvizsgálati bírót is felmentette az indokolási kötelesség terhének egy része alól (L. az 1930. évi XXXIV. tc. 42. §-át), már magában véve is alkalmas volt egy újabb jogbizonytalansági hullám megindítására. A felülvizsgálati lehetőségek nagy terjedelmű megszorítása sőt kizárása (V. ö. a tervezet 90. és 119. §-át), félő, hogy e hullá-