Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Az ellátás ellenértékének érvényesíthetősége az alkalmazott betegsége esetében

AZ ELLÁTÁS ELLENÉRTÉKÉNEK ÉRVÉNYESÍTHETŐSÉGE 273 De lege lata tehát a K. T. 56. §-ának szemelőtt tartásával a maximálisan hat hétre járó fizetés és ellátással szemben, a magánjogi javaslatban kontemplált és fennt érintett beszámításnak helye nincsen. Már most visszatérve arra, hogy az ellátás pénzbeli ellenértékét érvényesítheti-e az alkalmazott, álláspontom a következő: úgy vélem, hogy úgy a német judicatura, mint a jogi irodalom, hogy úgy mondjam túlkomplikálta a kérdést és tág teret adott a casuistikának. De nézzük magát a törvényt és pedig a K. T. 56. §-át, mely „fizetés és ellátás" el nem vesztéséről szól; a német törvény viszont a „Gehalt und Unterhalt" kifejezéseket használja. A tisztultabb jogi felfogás szerint „illetmény" elnevezése alatt a stipulált járandóságok értendők, melyek a nyújtott szolgáltatások ellenértékét képezik; lényegileg tehát a fennt idézett törvényhely hat hétre betegség esetében biztosítani kívánta az alkalmazott teljes illetményeit. A továbbiakban már most az adott esetekben az volt vizsgálat tárgyává teendő, hogy a természetbeni ellátás az illetmény szerves kiegészítő részét képezi-e? Ha igen; — mi a legtöbb esetben a helyzet, úgy szerény álláspontom szerint a természetbeni ellátás pénzbeli egyenértéke is megilleti az alkalmazottat, függetlenül attól, hogy az általános magánjogi szabályok értelmében a munkavállalót a természetbeni ellátás igénybevétele, illetőleg — az egyébként nem exculpálható — hitelezői késedelem is terheli; mert amennyiben az alkalmazott önhibáján kívül nem veheti igénybe a természetbeni járandóságokat, úgy azok automatice átalakulnak az értéküknek megfelelő pénzbeli illetményekké, mely esetben pedig elesnek azok a szempontok, melyek a hitelezői késedelem jogkövetkezményeinél fogva irányadók lennének. Más természetesen a helyzet, ha a természetbeni ellátás az illetmény szerves kiegészítő részét nem képezi; így pld. a kedvezményes menzák látogatásának lehetetlenülése, kapcsolatban a K. T. 56. §-ával nem jogosítja fel az alkalmazottat a menzán való étkezés esetében való megtakarítások érvényesítésére. De egyébként is az általános magánjogi szabályoknak a concrét munkaügyi rendelkezéssel való ütközése esetében, a méltányosság szabályainak figyelembevétele mellett azt a célzatot kell irányadónak venni, mit a speciális munkaügyi jogtétel a rendelkezéssel maga elé tűzött. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk, a szolgálati jogviszonyok sui generis jellegét; és ha nem is tesszük a maga egészében magunkévá azt a tanítást, mely a szolgálati szerződést a kötelmi jog köréből kivéve mint „socialrechtliches Personenverhaltniss"-t°) kívánja tekinteni; mégis tekintettel kell b) Lehrbuch des Arbeitsrechts I. köt. 202. old.