Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Az ellátás ellenértékének érvényesíthetősége az alkalmazott betegsége esetében

269 AZ ELLÁTÁS ELLENÉRTÉKÉNEK ÉRVÉNYESÍTHETŐSÉGE AZ ALKALMAZOTT BETEGSÉGE ESETÉBEN. Irta: DR. SCHWARTZ TIBOR kir. Ítélőtáblai bíró. A jogtudomány tudvalevőleg a maga tudományos eszközeivel a jogélet terén felállítja azokat a tételeket, melyeknek irányelvül való elfogadása mellett véli elérhetni, illetve megközelíthetni azt a célt, hogy az emberi társadalom tagjainak jogviszonyai olykép nyerjenek szabályozást, hogy a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti összeütközések a minimumra szoríttassanak. Tudjuk, hogy a tudományos élet terén is milyen mélyreható differenciák voltak a jog valódi célját és azon elveket illetőleg, melyeknek fentartása mellett eljuthatunk a legcélravezetőbb jogszabályok megalkotásához. Elég ezt illetőleg utalnom ama tudományos küzdelmekre, melyeket aBernhard Windscheid mellé tömörült pandektajogászok, mint az u. n. „Begriffsjurísprudenz", — mely tudvalevőleg a régi történelmi iskola hatása alatt állott — képviselői vívtak, az „Interressen jurisprudenz" zászlóvivőivel, kik szemben azokkal, kik a jogeszme elérhetése végett a súlypontot a jogi fogalmak minél alaposabb és részletesebb kimunkálására helyezték; azt tanították, hogy a jogtételek és szabályok felállításánál az emberi érdekek különbözőségéből és azoknak összeütközési lehetőségéből kell kiindulnunk olyképen, hogy a felállítandó jogszabály az emberi közösség Íratlan szabályai által arra érdemesnek ítélt emberi érdekek védelmét szolgálja. Természetesen a tudományos élet kohójában forró különböző felfogások nem maradhatnak hatás nélkül ama két tényezőre sem, melyek azután a gyakorlati élet szempontjából vannak hivatva arra, hogy az emberi közösség jogszabályait előbb megállapítsák és azután alkalmazzák; e két tényező pedig tudvalevőleg a törvényhozás és a törvényt alkalmazó bíróságok. Szerény véleményem szerint tehát a fennti három factornak törvényhozásnak, jogtudománynak és bíróságnak a legszorosabb contactusban és kölcsönhatásban kell állaniok egymással, mert a törvényhozás hivatva lesz a jogtudomány esetleg elvont fogalmait és tételeit — amennyiben azokat elvileg elfogadhatóknak találja — a gyakorlati életben való alkalmazhatóság szempontjából felülbírálni; a bírói ítélkezésekben megnyilvánuló gyakorlat pedig reá fog mutatni a törvény esetleges hézagaira és sok esetben útmutatást ad az esetleges novelláris intézkedés alapelveire nézve. Nem lehet természetesen vita tárgyává tenni, hogy különösen a mai bonyolult gazdasági viszonyok mellett a bírói hivatás nem merülhet ki a jogszabályok mechanikus alkalmazásában.