Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A német nép büntetőjoga

A NÉMET NÉP BÜNTETŐJOGA. 267 benlétének megértéséhez, ismertetjük a szerző felfogását a bűncselekmény alkatelemeire vonatkozóan. Bűncselekmény létrehozója a rossz szándék (böser Wille), amennyiben ez egy valóságos tettben megnyilvánul, jól lehet az adott esetben látható kárt nem is okozott, söt veszélyt sem idézett elő. E megállapítást, amely lényegében kevéssé különbözik az érvényben levő középeurópai kódexek által elfogadott elvi állásponttól, örömmel kell fogadnunk. Szerző, aki nem annyira a jelen állapotokat kívánja vázolni, mint a büntetőjogi reformmunkálatoknak kíván útbaigazítással szolgálni, megnyugtatással szolgál, hogy a tudomány komoly mivelői nem lelkesednek azokért a merész újításokért, amelyek épen a német jogi irodalomban az utolsó években szószólóikra akadtak és amelyek már törvényjavaslatok alakjában is jelentkeztek. A szerzőnek kimerítő állásfoglalása a büntetőjog kikristályosodott elveit negligáló reformtörekvésekkel szemben ujabb biztositéka annak, hogy ezeknek a törekvéseknek bölcsőjét nem a tudósok csendes dolgozószobáiban ringatják, valamint annak is, hogy a büntetőjog nem áll oly válság előtt, amelyből csak akkor lábolhat ki, ha mindent félredobunk, amit eddig vezérelvekként respektáltunk. A büntetőtörvény visszaható erejével foglalkozva, elismeri a szerző, hogy a visszaható erő ellen folytatott küzdelem, egyenlő jelentőségű az egyéni szabadság ellen folytatott küzdelemmel. A harc — szerinte — kétségtelenül jogos akkor, ha az államhatalom irányítója e hatalommal visszaél. Azonban — és ebben a tudományos következetesség hiányát kell látnunk — kivételes esetekben mégsem kifogásolja a visszaható erőt, nehogy az igazság és az állam java kárt szenvedjen. „Ahol a visszaható erejű büntetőtörvény szükséges és igazságos (!), ott nem nélkülözhetjük" — ezzel a megnyugtató megoldásnak semmi esetre sem tekinthető konklúzióval fejezi be Mayer idevonatkozó fejtegetéseit. Elvi álláspont nélkül (1. a visszaható erő mellett Binding: Handb. 25 és 236) a visszaható erő létjogosultságát a felmerült szükségtől teszi függővé Mayer professzor. Határozottabb állásfoglalást találunk azonban a munkában már a büntetőjogtudomány másik sokat vitatott kérdésével, a jogszabály analogikus alkalmazásával szemben. Helyesen mutat reá a szerző, hogy az analógia megengedésével nemhogy a jogalkalmazás biztonságát mozdítjuk elő, hanem épen a jogbizonytalanságnak nyújtunk nagyobb lehetőséget. Ha a törvények rendelkezéseit az analógia segítségével tágítjuk, csakhamar az esetek tömegével fogunk találkozni, amelyeket most már ugyancsak büntetés alá kellene vonni, mert az uj értelmezés folytán ezek is a tilalom alá esnek, Ha pedig mindezeket az eddig nem büntetett magatartásokat büntetné a bíró, ismét uj esetekkel találná magát szemben, amelyek büntetése elől az analogikus alkalmazás kötelezettsége mellett szintén nem zárkózhatnék eh így azután nem volna megállás és sebesen haladnánk a jog-