Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A német nép büntetőjoga

266 DR. AUER GYÖRGY lönülése folytán ürök keletkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy büntetlenül maradnak oly magatartások, amelyek megengedettnek nem mondhatók és amelyek tisztesség szempontjából komoly kifogás alá esnek. A törvényhozót és a bírót tehát ne tévessze meg a vérszomjas tömeg türelmetlenkedése és ne feledkezzék meg arról, hogy a bűnvádi eljárás, a börtön csak végső eszközök a nemzet erkölcsi tisztaságának megóvásához. Egy további gondolat, amelyre ennél a kérdésnél még ki kell térnünk, a szerzőnek az az indítványa, hogy az u. n. kis kriminalitás ne foglalkoztassa a rendes büntetőbírót, hanem létesítsünk oly hatóságokat, amelyek a bűnvádi eljárással összefüggő hátrányos körülmények és következmények nélkül ítélkezzenek a jelentéktelen törvénysértések felett és az ezek által megállapított joghátrányok mentesek legyenek a közönséges büntetésekkel járó joghatásoktól (büntetett előélet, bűnügyi nyilvántartóban való feljegyzés).* E hatóságok azonban csupán a büntetésnek megfelelő intézkedés megtételére szorítkozzanak, míg a magánjogi igények (munkamulasztás megtérítése stb.) érvényesítése végett a félnek a polgári bírósághoz kellene fordulnia. Ezzel akarná a szerző lehetővé tenni, hogy a bűntettet előéletű polgárok száma csökkenjen és a rendes bűnvádi eljárás a jelentős törvénysértések számára tartassék fenn. Végül a főmagánvádas bűncselekmények elbírálását kivétel nélkül polgári bíróság hatáskörébe utalná. Az utóbbi és a mi igazságszolgáltatási rendszerünkkel össze nem egyeztethető javaslatot figyelmen kívül hagyva, sem tartjuk megvalósíthatónak a szerző által óhajtott bifurcatiót. A bűncselekmények egy részének u. n. Ordenswidrigkeit-té való nyilvánítása a gyakorlatban nehezen lenne keresztülvihető. Nagy számmal vannak azok a deliktumok, amelyek tárgyi súlya esetenként változik. Ezeknek egységes bagatelizálása nagyon is aggályos volna. A csekély jelentőségű kihágások már csaknem mindenütt közigazgatási hatáskörbe tartoznak, a hatáskörnek még további leszállítása már a komolyság rovására menne. A megtorlás, amelynek súlytalanságáról a törvényhozó már eleve gondoskodik nem lehet alkalmas az államhatalom tekintélyének emelésére. A bűncselekmény és sajátosságainak tárgyalásánál a szerző sem mond le arról a kézikönyvíróknál már megszokott rendszerről, hogy fejtegetéseinél egy definitióból induljon ki. „Das Verbrechen ist seinem Sinngehalt nach als diejenige Handlung aufzufassen, welche in unertráglichem Widerspruch zur völkischen Sittenordnung, Geltung in der ausseren Welt beansprucht". Anélkül, hogy annak taglalásába bocsájtkoznánk, hogy e fogalommeghatározás közelebb visz-e a bűncselekmény valódi mi* Ugyanezt a gondolatot 1. Freisler: Deutsches Strafrecht és Peters: Zur Neuordnung des Strafverfahrens. Z. St. W. 56. I. 46.