Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A német nép büntetőjoga

A NÉMET NÉP BÜNTETŐJOGA. 265 vissza a bűnözéstől, azok máris elveszetteknek tekinthetők a tisztességes társadalom számára. Ezt a visszatartó erőt előbbutóbb ellensúlyozni fogja az a reménykedés, hogy „én majd ügyesebben csinálom". A bűnözés okai és közvetlen előidézői sokkal bonyolultabbak, amint ezt kitűnő tudósaink gyakran elképzelik. Miért lenne máskülönben, hogy a bűnözés hulláma egyszer csak hatalmasan felszökik, majd később ugyanazoknak a törvényeknek az uralma alatt ismét elcsendesedik. Nem tartom ezért indokoltnak a büntetőtörvények hivatását a prevencióban keresni. Más — most nem részletezhető — okok azok, amelyek az állam büntető hatalmának gyakorlását indokolttá, nélkülözhetetlenné teszik. Annyi azonban kétségtelen, hogy a megtorlás hiányának vagy az aránytalanul enyhe elbánásban részesített bűncselekménynek az általános erkölcsi felfogásra bomlasztó hatása van, mig a kellő időben és mértékben alkalmazott megtorlás a törvények, az állami akarat iránt táplált tiszteletnek egyik legfontosabb biztosítéka. Ha tehát a büntetéstől nem is várunk erkölcsátalakitó hatásokat, teljesen osztjuk Mayer véleményét, amely szerint a büntetés u. n. „rationális" végrehajtása helyett törekedni kell a lehetőleg egyéniesítő végrehajtásra. Ezeket a szabályokat nem íróasztalok mellett, hanem a gyakorlati tapasztalatokból merítve kell egybeállítani. A megértés és az emberiesség szava a legszigorúbb fegyelem korlátain belül is érvényesüléshez juthat. Elvi álláspontjának megfelelően a szerző a feltételes elitélésnek (végrehajtás felfüggesztése) sem híve, mert ez is csak speciálpreventiv célokat szolgál. E megállapításnál a szerző még nincsen figyelemmel arra az általa az utóbb részletesen kifejtett szempontra, hogy napjainkban a büntető törvények annyira elszaporodnak, hogy pőnalizátió alá esik sok oly cselekmény, amely jelentéktelenségénél fogva komolyabb figyelemre nem méltó. A büntetés végrehajtásának felfüggesztése is leginkább akkor van helyén, ha az egyébként érzékeny megtorlást kívánó cselekmény kisérő körülményei az adott esetben a tett és a tettes veszélytelenségét nyilvánvalóvá teszik. Lényegében tehát itt is oly eszközt bocsájt rendelkezésünkre a törvényhozó, amely a szerző által óhajtott eredmény megközelítésére alkalmas. Ettől eltekintve azonban a büntető jogszabályok tulszaporodását okosan ellensúlyozni lehet azzal, hogy a büntető hatalom gépezetét csak akkor indítjuk meg, ha arra komoly okot látunk. Ismételten kell hangsúlyoznunk azt, hogy a legalitás elve mai érvényesülésében fenn nem tartható és fel kell ruházni a vádhatóságokat azzal a joggal, hogy az alanyi és tárgyi szempontból jelentéktelen esetekben a vádemelést mellőzhessék.* Számolnunk kell végül azzal is, hogy az erkölcs és a jog szabályainak elkü* Ugyanezen a véleményen Németországban: Lehmann: D. Straf' recht 298. o.