Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A rehabilitáció

A REHABILITÁCIÓ 251 eltelt, mert törvényünk ilyen esetben nem törli el a büntetést, csak annak végrehajtását zárja ki. Semmi okát sem látom annak, hogy ha magyar állampolgárt külföldön ítéltek el, ha egyébként a feltételek fennforognak, rehabilitálható ne legyen. Noha a rehabilitáció meg nem történtté teszi az elítélést, \ mégis helytelen volna, ennek visszaható erőt tulajdonítani és például az elitéltet elvesztett hivatalába, állásába, szolgálatába visszahelyezni, vagy fizetését, nyugdíját és egyéb illetményeit neki visszaadni. A rehabilitáltnak a rehabilitálás napjától kezdve azonban, feléled a joga, hogy állását, megbízatását újra megszerezhesse. A rehabilitáció legtökéletesebb formája a birói rehabilitálás. („Réhabilitation judicaire".) Bíró állapítja meg a bűnösséget, mérlegeli az enyhítő és súlyosbító körülményeket, ő határozza meg a büntetést, amely arányban áll a bűnösséggel, amiért is ő a legalkalmasabb, hogy az elszenvedett büntetés után a hosszú ideig tartó jó magaviseletért adja a jutalmat, a teljes erkölcsi felszabadítást, a becsületet. Az államfő kegyelmezési jogából folyik azonban, hogy ő rehabilitálhasson. E két lehetőség nem áll ellentétben egymással. Lehetnek esetek, amikor például a hosszú próbaidő vége felé a rehabilitálandó, ki valóban megjavult, sőt jó magaviseletével különösen kitűnt, életveszélyes betegségbe esik és valószínűtlen, hogy megéli azt az időt, amikor kérelmét a bíróság elé terjesztheti. Ilyenkor méltányos az államfő kegyelme, nemcsak az elítélt, de a hozzátartozók szempontjából is. Végtére is a rehabilitáció nemcsak állások és foglalkozások betöltési képességét adja vissza, de visszaadja mindenekelőtt a legfőbb erkölcsi jót, a becsületet. Vagy az is előfordulhat, hogy az elítélt a próbaidő alatt olyan nemes cselekedetet hajt végre, vagy hősies magatartást tanúsít, amely különös jutalmat érdemel. Az államfő, akinek joga van kegyelmet gyakorolni, hosszú tartamú fegyházbüntetést elengedni, miért ne jutalmazhassa meg az elitéltet azáltal, hogy legfőbb j avát, a becsületét neki előbb visszaadja. Nem felel meg a rehabilitáció eszméjének a törvényi rehabilitáció („Réhabilitation de droit"), amelynek alapja egyedül az idő, s amely ha az elítélt bizonyos ideig újból elitélve nem lett, automatikusan törli a büntető ítélet hátrányos következményeit. Ha a rehabilitáció indoka a bűncselekmény ellentéte, vagyis a tartós jó magaviselet, akkor az csupán azért, mert hosszú idő telt el a büntetés elszenvedése óta, amely idő alatt az elítélt újabban elítélve nem lett, nem elégséges indok annak megadására. A rehabilitáció jutalom, amely passiv magatartással ki nem érdemelhető. Az a körülmény, hogy valaki büntetve nem lett, még azt sem bizonyítja, hogy bűncselekményt nem követett el és kifogástalan életet élt. Csakis a be-