Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A KARTEL

238 IRODALOM. megállapítás igazolására alkalmasabb példa alig kínálkozik, mint a karteljog története. Ha eltekintünk attól a kísérlettől, amellyel 1840-ben Franciaországban a St. Etienne-i kőszénbányák próbálkoztak az iparvállalati koncentráció tekintetében és amely kísérletnek e kartelszerü alakulat feloszlását kimondó rendelet vetett több évi fennállás után végett, akkor a kartelmozgalom tulajdonképeni kezdetét az 186ü-as évek elejére kell tenni. Akkor kezdődött Amerikában az a nagyarányű fejlődés, amely Európára is átterjedve, részben országos, részben nemzetközi alakulatok útján végeredményben a legtöbb számottevő iparágban a nagyipari termelés karteljeihez vezetett. A kartelügy hét évtizedes élettartama ma már könyvtárra való irodalomra adott alkalmat, több törvényhozási kísérletre, több jogi tanulmányra, mint nem egy évezredes jogintézmény. Kezdve Kleinwáchter, Scháffle, Schmoller inkább a kartelprobléma közgazdasági vonatkozásait tárgyaló dolgozatain, Liefmann és Menzel úttörő jogi munkáin — hogy csak a legkimagaslóbbakat említsük, — folytatva Tschierschky, Geiler, Flechtheim, Rumpf, Haussmann értékes monográfiáin az osztrák és német irodalom úgyszólván minden részletét feldolgozta a tekintetbe jövő jogkérdéseknek. És nem maradt el mögöttük a többi országok jogirodalma sem, amelyek közül a francia Duchaine, Conte és Mazeauld, az angol Macrosty, az amerikai Jenks, Meade, Ely, H. Demarest Lloyd, Stevens munkái mellett a számos ankéten, jogászgyüléseken feldolgozott és ismertetett anyag szinte kimeríthetetlen gazdag tárházát tartalmazza az adatoknak, amelyek a fennálló és a jövőben kívánt szabályozás tekintetében való eligazodás szempontjából szükségesek. Az utolsó másfél évtized gazdasági válságai nemcsak a gazdaságpolitikai viták előterébe helyezték a kartelkérdést, de a különböző országokban meghozott karteltörvények és az a körülmény, hogy a kartelproblémával a népszövetség is foglalkozott, alig áttekinthető sokaságát hozta létre a különböző részletkérdéseket tárgyazó tanulmányoknak. A magyar jogászközönség előtt nem szükséges külön megemlítenünk, hogy a magyar irodalomban sem hiányzott a kartelkérdést tárgyaló értékes munkák sora, kezdve Mandello Gyula, Pap Dávid, Ráth Zoltán, Árvakövy Richárd és Rácz Lajos tanulmányain, amelyeket Baumgarten—Meszlény, Nádas László, Ranschburg monográfiái követtek. A kartelankéteken kívül különösen az 1931: XX. t.-c. a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról (karteltörvény) adott újabb impulzust a kartelirodalom fejlődésének és az említett szerzőkön kívül Sándoríy Kamill, Tunyogi Szüts Kálmán, legújabban pedig Dobrovits Károly két kötetes munkája azok, amelyek kartelirodalmunk legértékesebb gyarapodásai közé számíthatók. Király Ferencet különböző karteljogi dolgozatai és monográfiái, nemzetközi jogi kongresszusokon előadott tanulmányai — amelyekről a külföldi szaksajtó is ismételten nagy elismeréssel nyilatkozott és amelyekkel már eddig is szakkörök osztatlan megbecsülését biztosította magának — legitimálták arra a nagy vállalkozásra, amelyet jelent a kartelekkel összefüggő, összes jogi problémákat rendszeresen feldolgozó munka megírása.