Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A FIATALKORÚAK FOGHÁZI ÖRIZET CONGRUENS-E A Z ELŐZETES LETARTÓZTATÁSSAL ÉS A VIZSGÁLATI FOGSÁGGAL

233 -elfogadása a tiltott elvonásban közreműködés, segédkezés volna, ami, mint láttuk, szintén tilos. A generális magánjogi elvekből folyik az is, hogy a fedezetelvonás, a hátrábbállott kielégítése, a többi hitelezővel szemben hatálytalan, — hogy ezek ennélfogva a hátrábbállótól az adós által neki szolgáltatott téljesítést visszakövetelhetik, illetve kártérítést követelhetnek tőle. A FIATALKORÚAK FOGHÁZI ÖRIZETE CONGRÜENS-E AZ ELŐZETES LETARTÓZTATÁSSAL ÉS A VIZSGÁLATI FOGSÁGGAL. Irta: DR. SCHÁFER ISTVÁN. A Fiatalkorúak Bíróságai elé — a legutolsó adatszolgáltatás szerint — az 1934. évben 4649 olyan bűnügy került, mely jogerős elitéléssel fejeződött be, ezek közül 503 esetben szabatott ki szabadságvesztésbüntetés. Nem mondható tehát gyakori esetnek, hogy a bíróság szükségesnek lát fiatalkorút fogházbüntetésre ítélni. Mégis kisért a fiatalkorúak fogházi őrizete és a felnőttek előzetes letartóztatása és vizsgálati fogsága közötti analógia problémája és ennek folyományakép az a kérdés, hogy a fiatalkorú által fogházi őrizetben töltött idő beszámitandó-e a terhére szabott fogház büntetésbe —továbbá, hogy a fogházi őrizetben ártatlanul volt fiatalkorú igényelhet-e kártalanítást ? Az utóbbi kérdés — tudomásom szerint — nem foglalkoztatta eddigelé sem a judicaturát, sem az irodalmat, ^m a beszámítás tekintetében közvetlenül a Fb. hatálybalépése után vitát provokált a pestvidéki kir. Törvényszék, mint a Fiatalkorúak Törvényszéki Tanácsa, amennyiben a fiatalkorúak fogházi őrizetét az előzetes letartóztatással azonos természetűnek vallván, a Btk. 94. §-a alapján beszámította azt a kiszabott fogházbüntetésbe, mely határozatot azután ellenkezővel változtatta meg a budapesti kir. ítélőtábla, hivatkozván a Fb. 21. §-ának harmadik bekezdésére és kimondván, hogy a fiatalkorúak bűnügyeiben nincs helye előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak, már pedig a Bp. csak ezt engedi beszámítani, tízt követőleg — miután Angyal Pál is nyilvánította véleményét — a kir. Kúria a kir. ítélőtábláéval azonos határozatot hozott. Azóta több ízben is, a kir. Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fiatalkorúak fogházi őrizete „tisztán gondozó-, védő és óvóintézkedés" s mint ilyen az előzetes letartóztatással vagy vizsgálati fogsággal szemben más elbírálás alá esik. A kir. Kúriának ez az érve az irodalomban (Angyal, Finkey, Degré Miklós, Vámbéry, Auer és mások) azzal egészül ki, hogy a benemszámitás indokolt, mert míg az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság rációja a személyes szabadságnak elvonása, addig a fiatalkorúak fogházi őrizete a mentés előkészítését és a folytatólagos züllés megakadályozását célozza. Bár évtizedes immár ez a gyakorlat, mégis megkísérlem annak kimutatását, hogy ellentétben van a vonatkoztatható büntetőjogi rendelkezések szövegezésével is, de azok legis ratiójával is. Rámutatok ennek indokául arra, hogy amint Finkey is, bár helyesli a gyakorlatot, elismeri, hogy —„a bírósági őrizet felel meg formailag a Bp.-ban szabályozott előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak",és ha a Fb. a fiatalkorúaknak az előzetes eljárás során való szabadságelvonásától megtagadja az „előzetes letartóztatás" és „vizsgálati fogság" elnevezéseket, akkor erre a Fb. 8. §-ának első bekezdésében található meg a magyarázat. Ha ugyanis a törvény nem vette volna fel a 21. §. 3. bek. szövegét, akkor módot nyújtott volna a 8. §. 1. bek. útján alkalmazni mindazokat a felnőttek előzetes letartóztatására és vizsgálati fogságára, és általában olyan lehető-