Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A salamoni itéletről, figyelemmel a fél személyes meghallgatására.(Pp.226 pr.)

A SALAMONI ÍTÉLETRŐL. 13 és miért nem rendelte el kételyei eloszlatása végett ítélethozatal előtt szinészeti, pszichológiai, pszichoanalitikai és faj-, meg vérbiológiai szakértők kihallgatását? ítélete e hiányosságok folytán, ha salamoni is, de csöppet sem megnyugtató: máig is nyilt kérdés, — mondja a salamoni ítéletnek ez az ellenzéke, — hogy a két nő közül melyik volt az anya ? Az előbbi két csoportnál sokkal rokonszenvesebb, de csöppet sem verzátusabb az az igen nagy csoport, amely valami olyan ítélkező enfant terriblet lát a bölcs királyban. Kik e csoportban vannak, bizonyos leereszkedő helyesléssel beszélnek a salamoni ítéletről, körülbelül úgy, mint ahogy egy-egy jól sikerült „gyermekszáj bonmot-t szokott az ember továbbadni. Dicsérik az „ügyes" bírót hogy így, meg úgy, kifogott a ravaszkodó feleken, meg a szük látókörű és kegyetlen törvényeken. Ez a csoport már homályosan sejti, hogy a salamoni ítélet általában véve valami jó. De sehogy sem tudja ez a csoport sem, hogy a bíró „ügyessége" a salamoni ítélet szempontjából nem kvalifikáló, hanem ellenkezőleg: diszkvalifikáló tulajdonság. Egészen más, sokkal magasabbrendü valami kell ide, mint az ügyesség. Próbálom megmagyarázni, hogy mi ez a valami. Minden elméleti magyarázkodásnál világosabban megérteti a fogalmat az első, az eredeti salamoni ítélet létrelöttének tényállása, eredeti kútfő: a Szentírás nyomán. (Királyok Könyve I. 3, 5—26.) „Az Isten így szólt Salamon királyhoz: Kérj amit akarsz. És mondá Salamon király: Adj a Te szolgádnak értelmes szivet, hogy tudja itélni a Te népedet. És tetszék a beszéd az Urnák. Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony", és elmondották neki az ismert vitát azzal, hogy tanú, vagy egyéb bizonyíték nincs. A király reasszumálta a peranyagot, — majd kardot hozatott és elrendelte az eleven gyermek kettévágását és kettéosztását. „Ekkor mondá az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult a szive gyermekén", hogy adják oda a gyermeket a másik nőnek, csak ne öljék meg. „A másik pedig azt mondja vala: Se enyém, se tied ne legyen, hanem vágjátok ketté". E szavak hallatára a király hatályon kívül helyezte a kettévágási végzést és elrendelte, hogy a gyermek az első nőnek adassék oda, „mert az az ő anyja". Az ítélet hallatára „az egész Israel .. . félék a király orcáját, mert látták, hogy az Isten bölcsessége van az Ő szivében az ítélettételre". Az ismertetett tényállásból következik, hogy a salamoni ítélet csak a következő kívánalmak együttes megléte esetén van meg: