Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A kényszeregyezségi hátrábbállás joghatása

226 DR. BESNYÖ BERNÁT Ebből meg az nyilvánvaló, hogy csak az az ismeretlen hitelező előzi meg a hátrábbállottat, aki még kellő időben — a hitelezőknek az egyezség szerinti kielégítésére szánt idő leteltéig — jelentkezik. A később jelentkező a hátrábbállottnak a kielégítése iránti igényét már nem érinti. 2. Ha az adós az egyezséget a többi hitelezővel szemben pontosan betartja, a jogi helyzet egyszerű. Akkor maradéktalanul érvényesül a fenti megállapításunk, akkor a hátrábbállottnak a kielégítése iránti igénye kétségtelenül csak a többi hitelező kielégítésére rendelt idő elteltével éled fel, és kétségtelen, hogy akkor feléled. Változik a jogi helyzet, ha az adós nem tartja be az egyezséget a többi hitelezővel szemben. Ilyenkor két esetet kell megkülönböztetnünk. Az egyik az, hogy a hitelezők az egyezséget be nem tartó, a késedelmes adós ellen megfelelően eljárnak — végrehajtást vezetnek ellene, vagy a 6340/1927. M. E. rendelet 4. §-a, illetve a 850/1931. M. E. rendelet 4. pontja alapján vagyonának a kényszerlikvidációját kérik, vagy végül csőd eljárást kérnek ellene. Ebben az esetben a hátrábbállott hitelezőnek a kielégítése iránti igénye a hitelezők kielégítésére az egyezségben rendelt idő lejárta után is nyugszik. Tovább is nyugszik — mindaddig, míg ezek az adós ellen eljáró hitelezők eljárásaik eredményeképen vagy egyébként követeléseiknek az egyezség szerinti kielégítéséhez nem jutottak. Ez a megoldás annyira természetes, a hátrábbállási ügylet természetéből és céljából annyira folyik, hogy további megokolásra nem szorul. A másik eset az, hogy a ki nem elégített hitelezők a késedelmes, az egyezséget megszegő, adós ellen el nem járnak. Kétségtelen, hogy a hátrábbálással előnyösített hitelezők a hátrábbállott várakozási idejét önkényesen ki nem tolhatják. Ki nem tolhatják sem azzal, hogy az adósnak a hátrábbállott beleegyezése nélkül teljesítési halasztást adnak, sem azzal, hogy az egyezség megszegését, az adós teljesítési késedelmét, hallgatólag eltűrik. Ilyen magatartásuknak kétségtelenül az a következménye, hogy a hátrábbállás megszűnik, a hátrábbállott kielégítése iránti nyugvó igénye feléled — annak dacára, hogy az ő kielégítésük még nem történt meg. Komplikáltabb a jogi helyzeti, ha a késedelmes adós ellen egyes hitelezők eljárnak, mások nem. Nézetem szerint a hátrábbállottnak a hátrábbállása ilyenkor csak azoknak a hitelezőknek a követeléseivel szemben marad fen, akik az adós ellen kellően eljártak, — a többiekével szemben nem, ezekkel szemben megszűnik. Szóval felemás jogi helyzet áll elő. Ez úgy fest, mintha ellentétben volna azzal, ho y az adós a hátrábbállási nyilatkozatot egyes hitelezőkre, a hitelezők egyes csoportjaira, nem korlátozhatja, — hogy annak az összes hitelezőkre egységesen kell kiterjednie. Úgy fest, mintha beleütközne az eljárásnak a „par sit conditio creditorum" alapelvébe. Ez azonban nincs így. Sem ellentmondás nincsen, sem a „par sit conditio creditorum» elve nem szenved sérelmet. A par sit conditio creditorum csak azt jelenti, hogy az adós