Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A kényszeregyezségi hátrábbállás joghatása

A KÉNYSZEREGYEZSÉGI HÁTRÁBBÁLLÁS JOGHATÁSA. 227 egyezsége és az egyezség érdekében köte'ezettséget vállaló harmadik személyek nyilatkozata nem tehet különbséget a hitelezők közt, — de nem jelenti azt, hogy maguk a hitelezők, a saját akaratukból vagy a saját hibájukból, a többieknél rosszabb helyzetbe nem kerülhetnek. Ők maguk lemondhatnak, vagy saját magatartásukkal eleshetnek, az egyenlő elbánás elvéről. Hiszen maga a hátrábbállás sem egyéb, mint az egyik hitelezőnek, a hátrábbállónak, a saját akaratából történő ilyen rosszabb helyzetbe kerülése. 3. Még az a kérdés szorul tisztázásra, hogy a hátrábbállottnak nyugvó kielégítési igénye a késedelmes adós ellen el nem járó hitelezők szempontjából amikor éled fel ? Nyomban akkor-e, amikor az adós az egyezséget megszegvén, az illető hitelező nem járt el ellene, — vagy csak akkor-e, amikor az egyezségben a hitelezők kielégítésére szánt teljes idő már lejárt? Elvileg az előbbi döntés látszik helyesnek. Elvileg semmi ok sincsen a hátrábbállottnak a kivételes, hátrányos, jogi helyzetét tovább is fenntartani, amikor a kedvezményezett a neki adott kedvezménynyel nem él, azt nem érvényesíti. Kétségtelenül helyes is ez a döntés, ha valóban meg lehet állapítani, hogy a kedvezményezett hitelező valóban késedelmes a jogai érvényesítésében. Csakhogy épen itt van a nehézség. Mikor lehet a hitelezőt jogi érvényesítésében késedelmesnek tekinteni? A jogrend a jogok érvényesítésére rendszerint nem szab meg az elévülési határidőn kivül más határidőt. így pedig az a döntés látszik helyesnek, hogy a hátrábbállott hitelezőnek be kell várnia az egyezség teljesítésére kontemplált teljes idő lejártát. Azon túl persze semmi esetre sem kell vájnia. Ezzel szemben viszont arra lehet hivatkozni, hogy a bírói gyakorlat sok esetben még az elévülési idő lejárta előtt is megszünteti a hitelező bizonyos jogait, ha az velük nem él. Ez a gyakorlat abból indul ki, hogy a jogosultnak nem szabad sokáig kétségben hagynia az ellentétes érdekű felet az iránt, hogy jogát gyakorolni kivánja-e, és hogy miképen kívánja gyakorolni. Ez a ráció pedig itt is kétségtelenül fennforog. Ha ebből indulunk ki, akkor arra az eredményre jutunk, hogy bírói mérlegelés, bírói cognitio, dolga annak az időpontnak a megállapítása, amikor a hátrábbállással kedvezményezett hitelezőt e kedvezménytől elesettnek, a hátrábbállott nyugvó kielégítési igényét ennek a szempontjából feléledtnek, a hátrábbállást vele szemben megszűntnek lehet tekinteni. 4. Az, hogy a hátrábbállott hitelezőnek a kielégítés iránti igénye a fentiekben megállapított időpontig szünetel, nem jelenti azonban azt, hogy a hátrábbállott e szünetelés tartama alatt semmiféle hitelezői jogot nem gyakorolhat. A nyugvási, a szünetelési állapot, nézetem szerint, csak az effektív kielégítés követelésére szorítkozik. Minden más tekintetben a hátrábbállott is gyakorolhatja a hitelezői jogokat. így ő is kérhet a rendelet 92. §-a 2. bekezdése alapján — az ott megállapított esetben — biztosítási végrehajtást. Ő is kérheti a többi hitelezővel együtt úgy a 6340/1927. M. E. rendelet 4. §-a, mint a 850/1931. M. E. rendeletnek ugyancsak 4. §-a alapján a