Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A MÉLTÁNYOSSÁG MINT ÍTÉLETI INDOK. INDOKOLÁS HELYETT : ÖNDICSÉRET

221 A MÉLTÁNYOSSÁG MINT ÍTÉLETI INDOK. INDOKOLÁS HELYETT: ÖNDICSÉRET. Irta: DR. KARTAL IGNÁC közp. kir. járásbiró. Rossz konjunktúrája volt a közelmúlt hetekben a méltányosságnak, mint ítélkezési ingredienciának. Igen előkelő helyen: a Magyar Jogászegylet ciuiljogi szemináriumában nagyon roszszakat beszéltek róla. Szapulták, mégpedig a legveszedelmesebb, — tárgyilagosan dicsérő és részvétteljesen gáncsoló — szapulással. Lényegileg azt mondották róla, hogy a méltányosság meg nem határozott fogalom, meg hogy: a jogalkalmazást bizonytalanná teszi, mert minden bíró azt érthet alatta, ami neki tetszik, meg hogy: egyebet nem tud, mint rontani a törvényt, de hogy mégis a méltányosság a pozitív joggal szemben az általános jogtudat — és jogérzet — szülte korrektivum, és hogy lehet a dolgot úgy is nézni, hogy jobb a méltányosság, mint a törvény, — de hogy: legjobb, ha a méltányosság összeegyeztethető a törvénnyel, meg aztán, hogy a méltányosság könnyen fajul el jelszóvá és hogy ilyenkor megérdemli, hogy gúnyos idézőjel közé kerüljön, így: „méltányosság", mert hogy az ilyen soi-disant „méltányosság" nagyon árt a Törvény szabályozó erejének és (már megint!) a jogbiztonságnak, és hogy: a kifejtettek folytán a méltányosság: jó, hogyha van, de jobb, hogyha nincs.1 * * Mindezen fölötte tiszteletreméltó tépelődéssel szemben nekem igen határozott meggyőződésem az, hogy a méltányosságnak definíciójára a jogrendszerben való elhelyeződésének megelemzésére, vagyis beskatulyázására semmi szükség nincs, az ezekre irányuló müveletek tárgytalanok, mert a méltányosság az ítélkezésnek nem valami kivételes komponense, hanem természetes és fogalmi alkotó része. Ép oly természetes és fogalmi alkotó része, mint a gondolkozás. Ép oly természetes és fogalmi alkotó része, mint a ténymegállapítás. És ez utóbbi hasonlaton keresztül elérkeztem egy másik — erős hitem szerint célbataláló — hasonlathoz : Valamint a ténykérdés helyes eldöntése fogalmilag nem történhetik másként, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésén keresztül, akként a jogkérdés helyes eldöntése fogalmilag nem történhetik másként, minta jogszabály szabad mérlegelésén, vagyis a méltányosságon keresztül. (Ez a hasonlat szinte már definíciónak is beválik.) 1 Dr. Kauser Lipót f. évi április 22-i előadása „A méltányosságról", — és ifj. dr. Szigeti László f. évi május 6-i előadása ugyancsak „A méltányosságról." L. ezek részletes ismertetését a „Jogállam" előző számában.