Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Az élő magyar szerzői jog

210 BÁLÁS P. ELEMÉR utalások — nem nagyon szerencsés — rendszere,*) jelentékenygyakorlati értéket nyújt. A judikaturától többé-kevésbbé független fejtegetések közül ki kell emelnünk a szerzőtársakra, a gyűjteményes müvekre, a szerzői jog átruházására, a kiadói ügyletre, a szerző és a tulajdonos viszonyára, a szerzői jog végrehajtás alá vonhatóságának kérdésére, a plágiumra, a bitorlásra és ennek eseteire, a szerző mechanikai jogaira, a rádióra, a film és más — írói stb. — mü viszonyára, a fordítási jogra, az előadó művész jogára, a szerzői jog korlátozásaira, a védelem időtartamára, a felelősségre, az eljárásra, az elévülésre, a zenemüvekre, színmüvekre és zenés színmüvekre, a képzőművészeti alkotásokra és a mozgófényképészeti müvekre vonatkozó fejtegetéseket. Ebből a felsorolásból meg lehet állapítani, hogy a szerzői jognak legtöbb problémája tekintetében szerzőnknek a bírói gyakorlat eredményeitől függetlenül is sok a mondanivalója, ami csak természetes egy olyan ezoterikusán szövegezett, szűkszavú és lényegében elmaradt törvény mellett, mint a mi hatályos szerzői jogi törvényünk. Szerzői jogot nálunk nem lehet a törvényből tanulni, még a törvényhozási előzmények figyelembevételével sem, ehhez alapos kommentár szükséges, s ennek a feladatnak Alföldi/ könyve kitűnően megfelel. Alföldy ugyanis nemcsak — mint emiitettük — a kapcsolatos tételes rendelkezésekre utal és nemcsak ezeket hozza egymással kapcsolatba, hanem a törvény elméleti hátterét is megvilágítja s ott, ahol a formális logika segítségével ki lehet fejteni a törvény teljes tartalmát, ezt maradéktalanul meg is teszi. Nem kerülik el szerzőnk figyelmét a legtávolabbi konzekvenciák, a legrejtettebb összefüggések, a legfinomabb részletkérdések sem. Másfelől azt is szerzőnk javára kell írnunk, hogy a gyakorlati szerzői jogélet intézményeit és viszonyait is bőven és tanulságosan ismerteti, így küll nősen a szerzők jogainak védelmére alakult magánszerveket és működésüket. A könyvnek jó egyötödrészét teszik a szerzői jogi tételes jogszabályok gyűjteménye és a részletes tárgymutató, amely utóbbinak ilyen kommentárszerü műben különösen nagy a gyakorlati fontossága. Ami ezek után azt a kérdést illeti, mennyire állnak meg Alföldy állásfoglalásai az egyes problémák felől, ebben a tekintetben röviden a következő legkiemelkedőbb pontokra óhajtanám ellenvéleményemet jelezni : *) Elrettentő példa a hatályos szerzői jogi törvény folytonos utalásokkal dolgozó rendszerére a 125. lapon olvasható fejtegetés arról, hogy a törvénynek milyen rendelkezéseit kell és nem lehet alkalmazni zeneművekre. A 46. §-hoz fűzött magyarázat első bekezdései — szükségszerűen — valóságos Hexeneinmaleins benyomását keltik az olvasóban. Ebben a tekintetben kívánatos lett volna a §-ok felhívása helyett szöveges magyarázatot adni.