Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Az élő magyar szerzői jog

AZ ÉLŐ MAGYAR SZERZŐI JOG. 207 len verseny magánjogi megítélésének rendszerét utolérhetetlen virtuozitással építette fel a code civíl-nek ebben az irányban semmitmondó kártérítési rendelkezéseire. Ez azonban másirányú tevékenység volt, mint az, amellyel a kir. Kúria szerzői jogunkat modern irányban kifejlesztette. A kártérítési szabályok egy általános keretet adnak, amelynek alkalmazási körét megtalálni nem a törvény hiányainak pótlása, hanem csak azoknak a lehetőségeknek kiaknázása, amelyeket a törvény a maga általánosságában tartott szövegezésével nyújt. Ez is nagyszerű szellemi munka, nem a szokásos értelemben vett törvényértelmezés, de más a minősége, mint a szerzői jogi tételes törvényünk mellett végbement jogfejlesztésé. A francia tisztességtelen versenyjogi judikatura olyan törvényszövegre támaszkodott, amely bő alkalmat nyújtott a — legtágabb értelemben vett — analógia alkalmazásának. Ellenben hatályos szerzői jogi törvényünk rendszere a maga taxációival csak az a conírario következtetés számára juttat teret. Amikor ezt a körülményt hangsúlyozzuk, egyfelől azért tesszük, hogy kellő világításba helyezzük a bírói gyakorlat jogfejlesztő tevékenységének jelentőségét és kiemeljük azokat a rendkívüli nehézségeket, melyekkel a judikaturának küzdenie kellett, hogy a helyes jogot érvényre juttassa. Másfelől azonban azt is dokumentálni kívánjuk, hogy a jogfejlesztésnek ez a módja amennyire helyes és kívánatos ott, ahol tételes jogszabály nincs vagy analóg kiegészítést megenged, annyira nem harmonizál a formális követelményekkel ott, ahol a tételes törvény kimerítően szabályozza a joganyagot. Ennek az antinómiának feloldása, csak egyféleképen történhetik: olyan új törvény alkotásával, amely legalább is azt a teljes joganyagot felöleli, amelyet a bírói gyakorlat már feldolgozott és formába öntött, de még helyesebben olyan új törvény alkotásával, amely a szerzői jognak új rendszerét valósítja meg, eltérve a taxációtól és a további fejlődéssel számoló általános tételeket mondva ki. A bírói gyakorlat messzemenő jogfejlesztő tevékenysége ideiglenesen, a törvényhozás munkába lépéséig nagyon hasznos a gyakorlati élet szempontjából, de az igy keletkezett forrástani diszharmónia megszüntetése nem kevésbbé kívánatos. így megvilágítva a dolgot úgy véljük, joggal adózhatunk elismeréssel ebben a vonatkozásban is a bírói gyakorlatnak és a bírói gyakorlat jelentékeny mértékben aktiv tényezőjének: Alföldy Dezsőnek, az előttünk fekvő mü szerzőjének, mely ennek a nagyszerű bírósági jogfejlesztő tevékenységnek kialaku.ását és eredményeit kitűnően tükrözteti. Ezen a ponton világosodik meg az is, mi jogon bíráljuk a legfelső bíróság jogfejlesztő tevékenységét egy könyvbirálat keretében ilyen széles mederben. Ez a könyv — amint már bevezetésképen is hangoztattuk — nem olyan könyv, mint a többi. Erre a könyvre valóban el lehet mondani azt, amit sokszor, sokkal kevesebb alappal szoktak kijelenteni: ez a könyv valóságos tett.