Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - De iudiciariis. II

DE IUDICIARIIS 201 már be van fejezve és annak a megtámadott képviselőre nézve lesújtó eredménye nyilvánvaló, akkor a képviselő már lekésett a (4.) pont kedvezményéről. Lemondhat, de mert a bizonyítási eljárás befejezése után mondott le, amikor megválasztásának a választási törvénybe ütköző turpis volta mint befejezett tény áll a bíróság előtt, — akkor már elkésett a költségmentes lemondással s mint a pervesztes fél általában, maga viselje a befejezett bizonyítási eljárás költségeit. — A bíró nemhogy megsértené, de magasra értékeli — amint kell is jogállamban értékelni — a törvényhozó szándékát, — amikor a (4.) pontot az egész törvény szelleméhez méltóan úgy értelmezi, hogy eljáráson a bizonyítási eljárást érti, mert hiszen ez okozza a költségeket. A bizonyítási eljárás pedig be van fejezve legkésőbb, amikor az elrendelt íanuhallgatásról felvett jegyzőkönyv lezáratott. Esetleg hamarább is, ha már a bizonyítás madátumfosztó eredménye kétségtelenné vált, ami a felvett jegyzőkönyvekből dátumszerűen ellenőrizhető. — Elkésett a (4.) pontban írt lemondással az a képviselő, aki a bizonyítási eljárás reá nézve hátrányos eredményének ismerete után a kitűzött határozathirdetés előtt mond le mandátumáról ; de elkésett volna korábban is, ha már a felvett bizonyítékok alkalmasak voltak az ellene emelt panaszok megerősítésére. Lehet, hogy ez az értelmezés a (4.) pont betűszerinti tartalmát nem teljesen fedi, de megegyezik ennek és minden magyar törvénynek szellemével, amely a jóhiszeműségen és a tisztességen épült és nem hágy helyet a joggal való visszaélésnek. E bíróság feladata a törvényben lefektetett anyagi igazságnak, nem pedig látszatigazságoknak (ez contradictio in adiecto) diadalra juttatása. A „szégyen a futás, de hasznos" elvét magyar törvény nem szentesítheti és nem is szentesítette. A jóhiszemű, vagy a költségek felmerülte előtt visszalépő képviselő érdeke így is kellően meg van védve. A tiszta lelkiismeretű képviselő ilyen törvényalkalmazás mellett sem lesz zaklatásnak kitéve ; törvénysértőknek pedig nincs helyük a parlamentben. Ilyen döntéssel a bíró nem csupán saját lelkiismeretét mentené ki az önmagára megalázó jogszolgáltatás alól, hanem megmentené a törvény erkölcsi tartalmába vetett, minden tisztességes magyar emberben élve élő hitet és bizalmat. A bíró a törvényt csak ebben a szellemben láthatja, érezheti, értheti, észlelheti, másként föl nem foghatja és nem alkalmazhatja. Tudjuk, miért nincs nálunk esküdtszék; ma ehhez az intézményhez menekülni lehetetlenség, mert az orvosság rosszabb volna a betegségnél. Nálamnál okosabb emberek számtalanszor kimutatták már, hogy a nemzeti, értelmi, erkölcsi és egyéb közérdekű szempontokból szelektálandó esküdtek összeállítása a