Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - De iudiciariis. II

DE IUDICIARIIS 199 jog terén kristálycsiszoló és kristályhasogató bűvészek jogi kápráztatásaihoz képest —, nem az általános elméletben, hanem a kötelmi jog egyes gyakorlati alkalmazása terén, amikor a jogkristályt a jogi érdek szerint kell hasogatni és a bíró felé csillogtatni, a törés és csorbaság ügyes takarásával. A szabadverseny és a versenytilalom mint látszólag ellentétes, de a kötelmi jog körébe tartozó és a közérdeket és a jogos magánérdeket sérteni egyaránt alkalmas és hajlamos vállalkozások bíróság elé kerülő megnyilvánulásai a mai gazdasági élet jelentőségeivel ismerős, széles látókörű hazai bírák kezei alá valók. Végezetül legyen szabad a nagy római jogász, Cicero „De officiis" című müvéből Szalay László fordításában a „Summum ius summa iniuria" mondás lényegéről tartott értekezéséből idézni. Cicero szerint nem kell az adott ígéretet megtartani, ha ártana az ígéretvevőnek; ha ennek kevesebbet használna, mint az igérettevőnek ártana; a fontosabb mindig megelőzheti a lényegtelent. Mintha előrelátta volna a világháború végét, már 2000 évvel ezelőtt megnyugtat Ciceró, hogy azokat a fogadalmakat nem kell állni, melyeket erőszak által kényszerítve, álnokság által rászedve tettünk. „Gyakran némi ármányból, a jog szerfelett furfangos, sőt gonosz magyarázatából is származik jogtalanság" — állapítja meg Cicero. A letétet sem kell mindég visszaadni Cicero szerint: pl. ha valaki józan fővel letett nálad egy kardot s eszelős korában visszakívánja, vétség volna visszaadnod, vissza nem adnod pedig kötelesség. A letett pénzt sem kell visszaadnod, ha tudod, hogy a letevő háborúval készül hazád ellen." „Az ígéretet teljesíteni, a szerződést állani, a letétet visszaadni, erkölcstelen tettekké válnak, — mondja Cicero — ha kárrá változik az előny. Az, ami látszatra hasznos, de nem valósággal, ellensége az erkölcsnek." A római jogban a megbízás (mandátum) a bonae fidei ügyletek közé tartozott s ha a praetor vonta meg a megbízottól a mandátumot, ez az elmarasztalás becstelenítö hatású volt. Látjuk, hogy már a rómaiak idejében a jog-erkölcs nélkül jogtalansággá sülyedt. Ez röviden a „fő jog, fő jogtalanság" értelme. 2. Az 1925. évi XXVI. tc. 128. §. (4.) pontja. Öreg barátom, a nyugalmazott járásbírósági alelnök, gúnyos mosollyal tárta elém a Jogállam előző számában dr. Molnár Kálmán egyetemi tanár által írt cikket a „Jog és Igazságról" és ridegen kérdőre vont, vaijon milyen eljárást követnék, ha nekem kellene az 1925. évi XXVI. tc. 128. §. (4.) pontját alkalmazni ? 14*