Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A ranghellyel való rendelkezés és a jogról való lemondás

SZEMLE. 195 adást május 15-án. Az előadó rámutatott a német büntetőjog fejlődésének arra a jellegzetességére, hogy hellyel-közzel letért a tételes jog talajáról. Ilyen transzjurisztikus jelenség a normatív bűnösségi tan és az azzal feltélelezhetőségi tan (Zumutbarkeitslehre) is, amely utóbbi legfelsőbb bírósági határozatok gondolatainak értékesítéséből fejlődött ki. A normatív bűnösségi tan az alanyi bűnösségben normához való vonatkozottságot keres és azt a cselekmény szemrehányhatóságában találja meg, amit viszont az tesz megokolná, hogy a cselekvés jogellenes eredményének képzete nem szolgált a bűntettesnek a cselekménytől visszatartó motívumul. A feltételezhetőségi tan ennek a szemrehányhatóságnak a körét megszűkíti, azzal, hogy azt kizárja olyan esetekben, amelyekben a jogellenes cselekmény elkerülését ezt lényegesen megnehezítő körülmények folytán nem lehetett fejtételezni. Ezek a tanok a materiális alanyi bűnösségi elem keresésében helyes úton járnak ugyan, annak megtalálásáig azonban mégsem jutottak el. Az alanyi bűnösség materiális elemét ugyanis csak a jognak a néplélekben gyökreező etikai és szociológiai vonatkozásaiban találhatjuk meg. Ez csak úgy lehetséges, ha azt kutatjuk, minek a hibája az alanyi bűnösség: az akaraté, az érzületé, vagy a jellemé-e. Erre az előadó felelete az, hogy az alanyi bűnösség a motivációnak a jellemre visszavezetett hibája. A helyes motiváció elmaradásában tehát szerepük van az azt előidéző jellemrovásoknak, az alanyi bűnösséget kifejező értékítélet azonhan mégsem a jellemről mondott ítélet, mert a tettre, a maga egyszerűségében vonatkozik, nem pedig a tettesre. Minthogy a felíételezheteilenség a jellemvonásoknak a rendkívüli motivációs helyzetben való reflektálódása, a feltételezhetőségi tan könnyen megtalálhatta volna a jellemvonásoknak a motiváció körülményeiben való reflektálódásában alanyi bűnösség materális magvát, idáig azonhan azért nem jutott el, mert nem ismerte fel, hogy a jellemvonatkozás minden esetben eleme az alanyai bűnösségnek. A feltételezhetőségi tan alkalmas ugyan a törvényben megállapított egyes beszámításkizáró okok (pl. végszükség) igazi jogi természetének megmagyarázására, amennyiben ezek szerinte bűnösségkizáró okoknak bizonyulnak, oda azonban nem volna helyes a tán híveit követni; hogy a feltételezhetőséget általános bűnösségkizáró oknak kívánják elismertetni. Hazai joggyakorlatunkban általánosságban nem mutatkozik a feltételezhetőségi tanhoz hasonló irány, mégis abban, hogy a Kúria az ineulat legmagasacb fokát ismételten és egész kivételesen egyegy olyan okot, amely a jogellenes cselekménylől való tartózkodást nagy mértékben megnehezíii, öntudatlan állapot, ill. ellenállhatatlan erő címén beszámításkizáró oknak ismert el, hasonló gondolatok nyilvánultak meg. A Magyar Jogászegylet magánjogi szemináriumának dr. Beck Salamon elnöklete alatt folyó évi április hó 22-én tartott ülésében dr. Kauser Lipót budapesti ügyvéd tartott előadást „A méltányosságról" címen. Előadásának bevezetéseképen hangsúlyozta, hogy a méltányosság bizonytalan értelmi tartalommal bir, meg nem határozott fogalom. Ilyen fogalmak a jogalkalmazásban azért nem használhatók, mert bizonytalanságuk miatt magát a jogalkalmazást teszik bizonytalanná. A jogot alkalmazó bíró a saját, subjektiv szemlélete és meggyőződése szerint azt érthet alatta, ami neki épen tetszik és tehát bármely tényállást alája vonhat. Majd a közelmúlt magánjogi birói gyakorlatból mutatta ki azt, hogy a iudicaíura szellemében a méltányosságnak olyan fogalma él, amelynek egyik tulajdonsága az, hogy annak alapján és erejénél fogva a positiv jogszabály ellenére, a positiv jogtételt félretéve lehet dönteni, azonban előadó szerint a birói gyakorlatunkból sem lehet kimutatni a méltányosságnak eme lörvényrontó tulajdonságán kivüli egyéb tulajdonságait és elemeit, nem lehet tehát a birói gyakorlat alapján felépíteni a méltányosság fogalmát. Majd a Magyar Magánjogi Törvényköny 1928.évi javaslatának, valamint a Német Birodalmi Polgári Törvénykönyvnek azokat a helyeit elemezte az előadó, amelyeknek szövegébe a méltányosság be van