Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A ranghellyel való rendelkezés és a jogról való lemondás

A RANGHELLYEL VALÓ RENDELKEZÉS. 189 8909/30. sz. alatt ismételten állapította meg, hogy „a zálogjog, mint járulékos jog, a követelés lefoglalása nélkül, külön foglalás (alzálogjog szerzés) tárgya nem lehet." Ugyanígy mondja a Kúria P. V. 933/928. alatt, hogy . . .„nem szerezhet foglalás útján zálogjogot akkor, ha a végrehajtást szenvedőnek nem volt joga a dolgon önkéntes zálogjogot engedélyezni." A keretbiztosítéki jelzálogjog engedményezése lehetséges ugyan s erről a Jt. 70. §-a rendelkezik, de ez csakis a jogviszonnyal együtt történhet; csak a jogviszonyból származó követelés átrúházása (végrehajtási jog feljegyzése ugyanaz) a jelzálogjog állapotára kihatással nincsen. Ha meg is történt tehát a végrehajtási jog feljegyzése, ez egymagában a jelzálogjognak harmadik személy részéről történő megszerzését — vagy lefoglalását még nem teszi lehetővé. Még ezeknél is érdekesebb esetekkel találkozunk a ranghely körüli jogvita terén. Tudjuk, hogy a Jt. 18. 19. §§-ai a ranghelyről való lemondás eseteit tárgyalják és azt is, hogy a 20. §. szerint, ha a törlést nem a tulajdonos kéri, akkor a törvény 3Q napot biztosít a tulajdonosnak a ranghely felőli rendelkezési jogra vonatkozó bejelentésre. Hogy a későbbi hitelező biztosítsa magát azon veszéllyel szemben, mely fenyegetheti, az őt megelőző teher törlése esetére, adósnak az így megüresedő ranghellyel való rendelkezése folytán, a Jt. 18. 19. §§-ai értelmében, az ezen jogról való lemondást lehet telekkönyvileg feljegyezni. Ezen feljegyzés jogi hatályát azonban nem lehet általánosítani, mert vannak esetek, amikor a feljegyzés dacára előállhat a Jt. 20. §-ában szabályozott állapot. Elképzelhető ugyanis oly helyzet, hogy C. 1 alatt 100.000.— pengő, C. 2 alatt 50.000.— pengő van bekebelezve a C. l-re vonatkozó ranghelylemondás telekkönyvi feljegyzése nélkül s most jön C. 3 alatt egy 5.000.— pengős tétel, amely a C. 1 és 2-re vonatkozó ranghelylemondást feljegyzi. Ily feljegyzés esetében azonban jogi nonsens arra következtetni, hogy a jelzálog tulajdonosa megakadályozható a ranghellyel való rendelkezéstől, 5.000.— pengőt meghaladóan. Itt a Jt. 18. §. analógiájára a tulajdonos az 5.000.— pengőn felüli összegnek megfelelő keretben, bár az 5.000.— pengőt követő rangsorban, szabadon disponálhat. Sőt e kérdésben a győri törvényszék még messzebbre ment, bár a Kúria ezen intézkedését sankcionálta, mert Pkf. 2027/34. sz. alatt, amidőn a ranghelyről való lemondás telekkönyvileg fel is volt jegyezve, de az előző tétel törlését nem a tulajdonos kérte, a Jt. 20. §-ában körülírt eljárás lefolytatását tartotta szűkségesnek. „Mert nincs oly törvényes rendelkezés — mondja — hogy a rendelkezési jogról való lemondás feljegyzése esetében az 1927: XXXV. t.-c. 20. §-ában előírt kötelező értesítést mellőzni kellene és mert a ranghellyel rendelkezés jogról való lemondásra vonatkozó megállapodást az azt létesítő felek a lemondás telekkönyvi feljegyzése után hatálytalaníthatják és ennek megtörténtét a jelzálog tulajdonosa a 23.000. I. M. sz. rendelet 37. §-nak 2. bekezdésében előírt módon az 1927: XXXV. t.-c. 20. §-ában megszabott 30 napos határidőben is igazolhatja." A Kúria Pk. V. 4717/34. sz. alatt „a megtámadott végzést helybenhagyja indokainál fogva és azért is, mert a Jt. 20. §-ában szabályozott eljárást csak az 1930: XXXIV. t.-c. 92. és 93. §§-aiban meghatározott, ezúttal fenn nem forgó esetekben lehet mellőzni."