Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Hamis és meghamisitott csekkek

186 DR. TÓTH LÁSZLÓ kezdésében statuált vélelem nélkül (a geníi egységes váltójog 69 cikke sem tartalmazza ezt a vélelmet). Aki tehát azt állítja, hogy valamely forgatmány a meghamisítás előtt keletkezett, annak mint felperesnek ezt a genfi egységes csekktörvény szerint bizonyítania kell, míg a magyar csekktörvény illetve váltótörvény szerint kétség esetében vélelem szól amellett, hogy a forgatmány a meghamisítás előtt keletkezett, így tehát az alperesre hárul az onus probandi, hogy a forgatmány a meghamisítás után keletkezett. Ezen eltérést a Pp. 269. §-ának általános szabályától (actori incumbit probatio) mi sem indokolja, a vélelem mellőzését tehát csak helyeselni lehet. MEGJEGYZÉSEK A „MEGJEGYZÉSEKHEZ."1) Irta: DR. TÓTH LÁSZLÓ kir. törvényszéki bíró. „Csak hódolat illeti meg, nem bírálat." Ezt a Madách idézetet a bírói stallum is igényli magának" Stallum == káptalani szék, javadalom, hivatal, állás. Már most melyik a hódolat tárgya? A káptalani széket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatom, a javadalom talán szintén nem mágnese a hódolatnak, a silányan ellátott hivatal sem eshetik nagyzási hóbortba, marad tehát hódolási lehetőségnek a bírói állás, helyesebben a döntés alakjában jelentkező vélemény. Ez egyenesen arra van rendelve, hogy bírálják. Aránylag elég gyakran megtörténik, hogy a felsőbíróságok a felek bíráló jogorvoslata folytán szintén hallatják bíráló szavukat, viszont elég ritka az az eset, amikor helyette hódolatot követelnek a megbírált vélemények szerzői. Az illetéktelen bírálat elhárítása, tehát a vesztes fél önkénytelen megnyilatkozásának elrekesztése sem hódolatkövetelés és talán nem is rettegés a kritikától, csak a céltalan, semmire sem vezető vitáknak elkerülése, s annak a felismerése, hogy a perben az egyenjogú vitatkozó partner az ellenfél és nem a bíró, mert ő éppen azért bíró, hogy ne kezdjen új vitát, hanem a jogvitát eldöntse. Véleményének helyzeti előnye van, mert döntés. Ez lehet helytelen, vagy helyes, alaposan támadható, vagy minden támadásnak helytálló, de a döntést nem pótolhatja a legszebb kritikai alapokon nyugvó vita sem. „Nem az van a törvényben, ami benne van, hanem amit a bíró olvas ki belőle." Azaz a bíró nem tud olvasni — vagy csak az ügyvéd tud olvasni. De mi van akkor, ha az egyik ügyvéd „kiolvasását" J) Jogállam 1936. évf. 3—4. szám. Dr. Kolozs Gyula ügyvéd: „Megjegyzések."