Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Hamis és meghamisitott csekkek

MEGJEGYZÉSEK A „MEGJEGYZÉSEKHEZ." 187 teszi magáévá a bíró ? Akkor melyikük tud olvasni: az előimádkozó, a bíró, vagy talán az ellenfél ügyvédje? A megállapítás értékes, mert egy biztos: az nincs benne a törvényben, amit a bíró olvas ki belőle. Tehát ezt a megoldást ki kell rekeszteni, csak az összes többi megoldások maradnak meg, s ezek közül választ az, aki tud olvasni. Talán kapunk arra is feleletet, hogy ki ez az írástudó? * „A férfi és a nő, a bíró és az ügyvéd közt lehető barátság problémáját nem oldja meg a netán mégis létező ritka kivétel." A tétel plasztikusabban hangzanék, ha pl. a fővárosi ügyvédek a meteorológusokkal állítódtak volna szembe. Ügyvéd ember ugyanis közel 4000 van fővárosunkban, meteorológus pedig talán csak 40. Ha mindegyiknek két ügyvéd barátja van, még még mindig 3920 ügyvéd marad ilyen barátság nélkül. Egy-két barát egy életre elég. A 300 pesti bíró így csak 5-600 ügyvédet nevezhet barátjának, ami azonban csak számok szembehelyezése és matematika kérdése, de nem a barátság problémája. * „Minden bíró olyan igazságos, amilyen ő tud lenni. Arról nem tehet, hogy nem az az igazság, amit ő annak tart." Tényleg érdekes volna az a bíró, aki igazságosabb, mint amilyen tud lenni. Az önmagát felülmúlásnak tanulságos példája lehetne. Kívánkozik mellé a kérdés: Tud-e a mindenható Isten olyan kalapot teremteni, amit nem bír felemelni ? A megbocsájtó tendenciát köszönettel nyugtázom, de a megoldás nem teljes, mert csak a negatív oldal hiánytalan: az nem igazság, amit a bíró annak tart. A positív felelet — elég régen várt felelet egyébként is — hogy mi az igazság ? nyilván később jön. * „Az volna egy hozzávetőlegesen ideális Társadalom, ahol meg lehetne csinálni, hogy bíró 50 éven alul ne lehessen." Tényleg ideális állapot. Alig 70 évvel már táblabíró lehetne valaki, s mindössze 80 -90 éves volna, mire legfelsőbb bíróságunk dísze lehetne. Az ügyvédekre a korhatár nem vonatkozik, tehát a 26 éves ügyvéd igyekezne meggyőzni a 80 éves bírót, ami tekintettel a korbeli adottságokra, a nyilván egyforma felfogás és gondolkozás révén az azonos gondolatvágányokon kitűnően menne. S valószínű az is, hogy az élettel való szoros kapcsolat, s a külső jelenségeknek gyors feldolgozása, megismétlése a korral egyenes arányban áll majd a hozzávetőlegesen ideális új Társadalomban. Mert ma nem egészen így van.