Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Hamis és meghamisitott csekkek

184 DR. SCHWARTZ IZIDOR tekintetében vétkesség terheli; eltérő megállapodás, mely az utalványozottra elönyösebb, hatálytalan." Ha a két törvény idézett szövegeit összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy mindkét törvény intézkedése teljesen azonos, a magyar törvény 23. íjában az előbb kelt osztrák törvény 20. §-ának 4. pontját recipiálta. Nem helytálló tehát Kuncz azon állítása (A magyar kereskedelmi ésváltójog vázlata, Budapest 192g. 2 kiad. II. rész. p. 548, 2a), hogy a két rendelkezés elvi alapja homlokegyenest ellenkezik egymással, mert a magyar tőrvény szerint a kárt elvileg az utalványozott, az osztrák törvény szerint éppen megfordítva: a kibocsátó viseli. Ezen állítás az osztrák és a magyar törvény teljesen azonos intézkedésével szöges ellentétben áll, mert ha mindkét törvény teljesen azonos intézkedését közelebbről vizsgáljuk, rá kell jönnünk, hogy úgy az osztrák, mint a magyar törvény szerint négy esetet kell megkülönböztetnünk, és pedig: 1) Ha csak az utalványozottat vagy a csekk beváltásával megbízott alkalmazottját terheli vétkesség a hamis vagy meghamisított csekk beváltása körül, akkor a kárt csak az utalványozottnak kell viselnie. 2) Vice versa a kibocsátó viseli a kárt, ha őt, vagy a csekk kezelésével megbízott alkalmazottját a hamisítás vagy meghamisítás körül vétkesség terheli (positivum) és az utalványozottat vagy ennek a csekk beváltásával megbízott alkalmazottját vétkesség nem terheli (negatívum). 3) Ha az egyik félre sem lehet a vétkességet rábizonyítani, akkor az utalványozott viseli a kárt. Ez kényszerítő szabály, jus cogens, amelyet az utalványozott előnyére sem a csekkszerződés, sem a felek egyéb megállapodása meg nem változtathat. A legis ratio a magyar törvény indokolása szerint (p. 454) az, hogy a kárnak a vétlen kibocsátóra hárítása elriasztaná a nagyközönséget a csekkhasznánálattól; másrészről a felelősségnek az utalványozottra való hárítása, tekintve az utalványozott szerepét rendszerint betöltő bankok nagyobb tőkeerejét, az üzemükben létesített tökéletesebb ellenőrzési lehetőségeket s végre azt a szempontot, hogy a fizetés közvetítési hivatásából kifolyólag az üzleti esélyekkel együttjáró kockázatot is tulajdonképp az utalványozottnak kell vállalnia, a méltányossági és gazdaságpolitikai tekinteteknek leginkább megfelelő megoldás gyanánt kínálkozik.1) i). V. ö. Canstein : Der Scheck nach dem österreichisen Gesetze vom 3.April 1906. (Berlin 1906. p. 117): „In diesem Falle erscheint die Einlösung des falschen oder verfalschten Shecks als ein Betriebsunfall, den die Bank zu verantworten und beziehungsweise zu tragen hat, und den sie nicht durch Vertrag von sich abwálzen kann (§ 20. Z.4 des Scheckgesetzes). Die Bánken habén aus dem Scheckverkehr so viel Gewinn, dass sie solchej Betriebsunfalle auch tragen können." Ez a jogi irodalomban uralkodó nézet, melyhez a magyar bírói gyakorlat már a csekktörvény megalkotása előtt is csatlakozott (Kuncz 1. c. p. 547 jegyzet 3). Ellenkező véleményen van Unger (Handeln auf fremde Gefahr, Jena 1894, p. 58—62), ki azt vitatja, hogy a bank a hamis csekket saját veszélyére váltja be, a meghamisítottat azonban a kibocsátó veszélyére fizeti ki, mert a hamis csekket a bank nem a kibocsátó meghagyása alapján, hanem szerződésen kívül fizeti ki, míg a meghamisított csekknél valóságos fizetési meghagyás forog fenn, amelynek veszélyeit a mandátum elvei szerint a kibocsátónak mint megbízónak kell viselnie. A bank ugyanis a kibocsátó és a forgalom nagyobb kényelmére kötelezi magát arra, hogy a csekket előzetes avizo