Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A H.T. 85.pr. c.pontja és a fajtalanság

A HT. 85. §. C. PONTJA ÉS A FAJTALANSÁG. 7 A gyakorlatban hangoztatott jogbizonytalansággal szemben egyetlen ellenszer van: a tudás. Nemcsak a bírótól elvárható minél teljesebb tudás, hanem az állampolgárok jogvédelmére hivatott ügyvédek részéről is nélkülözhetetlen tudás. Tudása a jogszabályoknak és tárgyismerete a döntés tényalapjának. Nem először mutatok erre rá Az életviszonyok sokszerüségének megismerése nehéz, de aki mások ügyeinek: az állam igazságszolgáltatásának megvalósítására élethivatásként vállalkozik — akár bíróként, akár ügyvédként —, annak vállalnia kell az ismeretek megszerzésének nehézségét is. Ősrégi mondás: a tudáshoz nem vezet királyi út. Minden nemzedéknek ugyanazt a tövises utat kell taposnia, ha a múltban szerzett ismereteket fenn akarja tartani. A tudás nem örökölhető és protectioval nem pótolható.3 Ennek a gondolatnak hirdetője volt Goethe is. Ha a világ általában előhalad is, az ifjúság kénytelen mindig és újból elől kezdeni és mint egyén a világkultúra Epocha-ját végig küzdeni. Innen van az a jelenség: hogy minden egyes kor emberei annyit érnek, amennyit tudnak.4 A mai jogszolgáltatás bizonytalanságát, vagy biztosságát, csak a tudás mértékével mérhetjük. Minél biztosabb és nagyobb az igazságszolgáltatás tényezőinek tudása (az ügyvédé a periratban, vagy szóbeli előadásban, a bíróé az ítélet indokolásában), annál nyilvánvalóbb lesz a mindenkori jogfejlődéshez aránylagosan alakuló igazságszolgáltatás jósága és biztossága. Természetesen ott, ahol a legjobb erők is egészen elemi kérdésekre kell, hogy energiájukat és idejöket elfecséreljék, alig lehet várni a nagyméretű és magasabb rendű szellemi munka megvalósulását.5 A házassági jog keretében visszamutathatok a szaksajtóban megjelent részben téves, részben helytálló és útbaigazító 3 Ez utóbbi csak az állás megszerzéséhez használható emeltyű, de elmúlt az az idő, hogy: „akinek állást ad az Isten — észt is ad hozzá!" Ez utóbbira szomorú közéletünk kiválóságai mellett tudás és tehetség nélküli tényezői között találjuk meg a legmosolygóbb példákat. 4 Ez a gondolatmenet vezet rá arra, hogy a genie-ken kívül a tudás megszerzésének bősége növeli a kiváló közéleti emberek számát. Ez magyarázza meg, ha egyes korban sekélyes tudású generatió jut vezetéshez és ez világít rá arra, ha egyes generatiókban nagy számban találunk nagy fajsúlyú egyéneket. Elekben megvolt a tudásszerzésre való készség. Lásd Dr. Tóth György: Új világ küszöbén. Keresztény Magvető füzetei. 15. sz. Kolozsvár 1934. 5 Nem először mutattak rá, hogy az egészen világos döntésekkel szemben minő szélmalom harcot folytatnak a jogvédők. Emberileg megértem. De viszont ráutalok azokra a jelentéktelen kérdésekre, amelyek a büntető jogegységi határozatokban oly gyakran előbukkannak és azokra a polgári jogegységi határozatokra, amelyek a joggal elvárható gondosság, vagy belátás eredményében feleslegesek volnának.